Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 1. szám - SZEMLE
illesszék a táj, a város vagy község históriájába, az adott iparág vagy termelési ág fejlődésvonalába. Ehelyett nem ritka, hogy igen messziről kezdik témájukat. Általános hiba, hogy az ilyen jellegű munkák, összeállítások csak nagy általánosságban vagy egyáltalán nem jelölik meg forrásaikat, ezzel az ellenőrzés vagy a továbbkutatás nagyon nehézzé válik. Roszszul értelmezett takarékosság ez. Nyilvánvaló, hogy mindezekért a gyengékért csak kisebb részben lehet elmarasztalni a jubileumi kiadványok szorgalmas plkotóit, akik majd minden esetben önzetlenül, ügyszeretetből, sokszor igen gazdag személyes emlékek birtokában állítják össze az anyagot. Az ilyen kisebb kiadványok készítése végső fokon nem is a szaktörténészek joga, kötelessége; a szerzők túlnyomó része ezután is a jelenlegihez hasonló körből fog kikerülni. Azt mégis el kellene érni, hogy a jubiláris szerzők igényesebben, a történeti forrásmunka-írás szándékával fogjanak tollat. Meg kell keresni a módját — legalkalmasabb volna erre a Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztálya, a TIT és a MTESZ közbejöttével — a nem történész szerzők módszertani tájékoztatásának, az egységes szempontok szerinti, segítőkész lektorálásnak. Szükséges volna a honismereti mozgalomba is szervezetten bevonni az egyes üzemek, szövetkezetek, intézmények múltja iránt érdeklődőket. A továbblépés fontos feltételének látjuk azt is, hogy a vezető gazdasági és műszaki szakemberek üzemtörténeti és technikatörténeti érdeklődését felkeltsük, alkotókedvüket serkentsük, legalábbis az üzem múltjára vonatkozó legfontosabb iratok megőrzését és levéltárba adását elérjük, az értékes műszaki emlékeket megóvhassuk. *** Az ismertetésre kerülő kisebb megyebeli jubiláris publikációk az újabb termésből valók, többnyire a szokásos átlag körüli színvonalon állnak. Egyes mozzanatokban túlmutatnak a középszeren, más dolgokban negatív tanulsággal szolgálnak. Torda Lajos, a csabacsüdi Lenin Termelőszövetkezet történetét állította össze 20 ÉVES A TERMELŐSZÖVETKEZETÜNK c. munkájában (Csabacsüd, 1969. 63 1. A tsz kiadása). Anyaggyűjtése, forrásfeltárása különösen az utolsó 12 esztendőre nézve alapos, a korábbi iratok vélhetőleg hiányosan maradtak meg. Adatgazdagsága, a gazdálkodás eredményeiről közölt tények különösen értékessé teszik. Elemzésekbe ritkábban bocsátkozik, ábrázolásmódja mégis dicséretesen követi a dialektikus bemutatás alapszabályait, nem hallgatja el a nehézségeket sem. Biztos kézzel jelöli ki a szövetkezet történetének főbo állomásait, fordulópontjait. A tagok jövedelmét, a vezetők és a tagság emberi arculatát is hasznosan rajzolja meg. Az alapos, gondos munka ellen felemlíthető kifogásaink nem érintik a kiadvány fő vonalait, de el kell mondanunk, hogy az első három fejezet generális rövidítését és szaklektorral való átfésültetését meg kellett volna oldani. A község általános történetét még rövidebben is előadhatta volna a szerző. A felszabadulásról és a földosztásról írva egyoldalúan indokolja a Nemzeti Bizottság létrejöttét, a földosztás kezdetét korábbra teszi a ténylegesnél. A Megyei Levéltárban Csabacsüd község 1944—45-ből származó iratanyaga a legteljesebben fennmaradtak közül való, a szerző nagy haszonnal forgathatta volna. A felszabadulás előtti évek kapcsán nem tesz említést arról a jelentős tényről, hogy Csabacsüdöt a Horthy-korszakban az új telepítésű falvak mintájává próbálták kifejleszteni. A tényszerűségre törekvő munka számottevő hibája az is, hogy a Lenin Tsz és elődei adatait a környékről semmivel sem veti össze, így nem tudjuk, hogy a járás vagy a megye mércéjével mérve hol volt és hol van a szövetkezet helye. Mindezen megjegyzések mellett: Nagyon jó volna, ha tsz-eink zöme ilyen színvonalú történeti feldolgozással büszkélkedhetne! Szigeti Lajos tervcsoport vezető BÉKÉSCSABAI TÉGLAGYÁR 1908—1968. (Békéscsaba, 1969. 53 1. A Békés megyei Téglaés Cserépipari Vállalat kiadása) c. füzete megyénk egyik vezető iparágának országosan ismert üzemét mutatja be krónikás szándékkal. Anyagát hét fejezetre osztotta, amelyből az első hármat jelentősen rövidíteni kellett volna, mert vagy bőbeszédű vagy tárgyától eléggé elkalandozik. (Részletesen kitér pl. Csaba nevének eredetére.) A gyár történetét a megközelíthető források zömének kiaknázásával, eléggé adatgazdag formában, mechanikus évenkénti tagolásban mutatja be, külön fejezetet szentelve a munkásmozgalmi adatoknak, valamint az 1950-es és 1960-as évek műszaki és gazdasági jellemzőinek. Ez a szerkezeti megoldás nem mindenben szerencsés, az összetartozó dolgokat esetenként elszakítja egymástól. A munka legsúlyosabb tévedését meglepve kell tudomásul vennünk: A csabai tégla- és cserép165