Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - SZEMLE

ÍÍÉTI ÍGY LÁTTA A Tanácsköztársaság történetével foglalkozók körében eddig is elég közismert volt, hogy létezik egy rendkívül gazdag, de meglehetősen nehezen hozzáférhető forrásanyag: az úgynevezett „TAGYOB", mely különösen a proletárforradalom vidéki történetére vonatkozóan tartalmaz fontos adatokat. Réti Lárzló könyve végre mind a vidéki kutatók, mind az érdeklődő olvasók részére hozzáférhetővé teszi ennek a fontos forrásanyagnak legjavát. A „Tanácsköztársaság Adatait Gyűjtő Országos Bizottság" (rövidítése: „TAGYOB") még a Friedrich-kormány határozata alapján jött létre 1919 végén. Feladata az volt, hogy összegyűjtse a Tanácsköztársaság történetére vonatkozó adatokat, s ezzel egyrészt agitációs anyagot szolgáltasson az ellenforradalmi rendszer számára, másrészt olyan adatokat, melyek segítségével a külföld előtt „leleplezik" a proletárdiktatúrát. A nagy erővel megindított, s főleg a közigazgatási apparátusra támaszkodó anyaggyűjtés azonban rendkívül elhúzódott, s végül olyan anyag gyűlt össze, hogy annak publikálásától az ellenforradalmi rendszer eltekintett. A jelentések ugyanis — bár szerzőik ellenforradalmi szemlélete nyilvánvaló, s nem szűkölködnek a Tanácsköztársaság rágalmazásában, szidalmazásában — többnyire valóságos tényeket sorakoztatnak fel, melyek (szerzőik szubjektív szándékával ellentétben) jól érzékeltetik azt a nagy átalakulást, mely az egyes helységekben bekövetkezett, s azt a rokonszenvet, mellyel a tömegek a proletárhatalom létrejöttét és erőfeszítéseit kísérték. így tehát ezeknek a jelentéseknek túlnyomó többsége objektíve a Tanácsköztársaság igazát bizonyítja. Réti László könyve nem tudományos igényű dokumentum-publikáció, a kiválasztott részleteket egy-egy témakörön belül a maga összekötő szövegével szinte kerek egésszé formálja, s így könyve olvasmánynak is kitűnő. Ugyanakkor azonban, ha nem is ellenőrzi a jelentések adatait tudományos apparátussal, mindig közli az illető szövegrész pontos archivisztikai adatait, s ezzel lehetőséget teremt a további tudományos kutatás számára is. A kötetben való tájékozódást könnyíti a helynévmutató, melynek átnézése után örömmel állapíthatjuk meg, hogy a közölt anyagban meglehetősen gyakran szerepelnek a Békés megyei helységek, különösen Átadták a lakóknak Békéscsaba e LÁSZLÓ AZ ELLENSÉG Békéscsaba, Csorvás és Nagyszénás. S bár az elmúlt évben a „Tanácsköztársaság Békés megyében 1919" c. kötet munkatársai az adatgyűjtés során feldolgozták a megyére vonatkozó TAGYOB-anyag egészét, a Réti László könyvében közölt részletek mégis hézagpótló jelentőségűek, hiszen míg a megyei tanulmánykötetben — a műfaj törvényszerűségeinek megfelelően — csak néhány adat és az anyagból levonható tanulságok kaptak helyet, addig itt hosszabb szövegrészeket olvashatunk, melyek a puszta tényeken, adatokon túl az események hangulatát is visszaadják. De néhány esetben még adataiban is tud meglepően újat nyújtani. Ilyen mindenek előtt az a — nyugodtan mondhatjuk — országos jelentőségű kezdeményezés, mely a békéscsabai földműves iskolából indult ki. Az iskola küldöttsége 1919. április 8-án felkereste Vántus Károly földművelésügyi népbiztost és arra kérte őt, hogy a földműves iskolákat vegye pártfogásába, dolgoztasson ki tervet átszervezésükre, hogy azok valóban oktatási intézmények legyenek, mert eddig csak afféle munkástelepek, „szolgaképző telepek" voltak. Ennek a kezdeményezésnek nagy szerepe volt abban, hogy „Az alsófokú mezőgazdasági szakiskolák oktatási rendjéről" május 10-én a Földművelésügyi Népbiztosság által kiadott rendelet már csökkenti a gyakorlati és növeli az elméleti oktatásra szánt időt. (Ez az adalék eddig azért kerülte el a kutatók figyelmét, mert jelenlegi ismereteink szerint mindössze egy újságcikk és egy körlevél tanúskodik róla. A körlevél másolatát csatolták a jászberényi TAGYOB jelentéshez, és ezt közli most Réti László könyve.) Talán ennyivel is sikerült érzékeltetni, hogy helytörténeti kutatóink és honismereti szakköreink haszonnal forgathatják ezt az érdekes, színes, olvasmányos összeállítást. Végül a kötetet mégegyszer áttekintve, meg kell állapítani, hogy a történeti kutatás szempontjából is feltétlenül szükséges és hasznos volt ennek az anyagnak a közzététele, hiszen hozzájárulhat a Tanácsköztársaság vidéki történetének jobb megismeréséhez, s ahhoz, hogy ezt a problémakört az országos történetírás is megfelelő súllyal kezelje. G. VASS ISTVÁN Iső toronyházát 163