Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Banner János: Dr. Hajnal István naplója Arany János békési tartózkodásáról
DR. HAJNAL ISTVÁN NAPLÓJA ARANY JÁNOS BÉKÉSI TARTÓZKODÁSÁRÓL Békés község lakóinak önéletrajzi irodalma — tudtommal — még szegényesnek is alig nevezhető. Lehet, hogy a harmadik megűlés (1711) után a kisszámban itt élt papok, tanítók, tanárok, orvosok, és más értelmiségiek között akadt egy-egy olyan is, érdemesnek tartotta, hogy feljegyezzen egyet-mást a szemeláttára, fülehallattára lejátszódó eseményekről, de az írások vagy a családok féltett kincsei maradjak, vagy írójuk halála után értéktelen papírosként nem kerülték el sorsukat. Szeretném, ha a levéltárak még ismeretlen anyagából kiderülne, hogy ez a megállapítás tévedés. Sok reményem nincs ehhez. Egyenlőre egyetlen egy olyan naplóról tudok, amelyben hitelesen maradtak meg a nagyműveltségű, bécsi egyetemen is tanult dr. Hajnal István orvos (1837—1904), egykori vármegyei főorvos, feljegyzései olyan dolgokról, amelyeket fontosnak tartott megörökíteni az utókor számára. Ez a többszáz ívre terjedő feljegyzés valóban napló, még akkor is, ha időrendjében itt-ott hiányosnak tűnik. Ez az egészség- és szerteágazó, mindenféle közügy terén rendkívül elfoglalt embernél valóban érthető is, de a napló folyamatosságát e hiányosságok ellenére is megállapíthatjuk. Több mint hetven éve annak, hogy elemi tanulmányokkal küszködő gyermekkoromban, a családi körben először hallottam erről a legendás naplóról. Sajnos arról senkitől sem hallottam, melyik évben kezdődött ez a rendkívül sok becses hely- és művelődéstörténeti adatokat tartalmazó gondos feljegyzés. Azt tudom, hogy az utolsó adatokat pár héttel halála előtt, 1904-ben, késő tavasszal vetette papírosra, halálos betegségének tüneteit az orvosi szakkönyvben nyomonkövető és pontosan meg is jelölő kiegyensúlyozott lelkű 67 éves ember, akit nem egy megye, de egy kisebb püspökség területével felérő Békés-bánáti református egyházmegye részvéte és tömegei kísérték a gyászháztól a templomig, onnan az egykori — akkor még vitorla nélkül is megmaradt szélmalom melletti Rózsa-temetőben levő „öreg Hajnal" sírboltig vezető, a gyászbeszédek miatt is ; a szokottnál hosszabb utolsó útra. Csak nemrégiben jutottam hozzá a nagy temetést leíró négyhasábos újságcikkhez, amelyben a száznál több koszorú egyrészének szalagfelirataiban, első, ha úgy tetszik nyomtatásban megjelent riporter munkámat láthattam viszont. (Békés megyei Közlöny XXXI. (1904) 47. szám.) De nemrégiben jelent meg — kézirat gyanánt — a Városépítő Tervező Vállalat kiadásában „Békés városképi és műemléki vizsgálata" c. kiadvány is, amelyben a „Védett utcaképek" rovatában felsorolt Petőfi utcai házak között, az egykori dr. Hajnal házról a következőket olvashatjuk: „a hatalmas, szépen megmunkált kapuval rendelkező négyablakos XVIII. sz. romantikus" ház is, a „változatlanul feltartandó épületek között kapott helyet" (1957. 27. 1.). Megérdemelné a védelmet akkor is, ha nem ilyen feltűnő műemlék volna, mert az egyik legnagyobb békési közéleti férfi, a kitűnő orvos, a humánus gondolkozású ember élte le benne gazdag életét, akinek emlékét megfelelő tábla is megörökíthetné a változatlanul maradt ház falán. 151
