Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Tábori György: Tótkomlósi kelengye a 19. században

TÖTKOMLÓSI KELENGYE A 19. SZÁZADBAN Mint minden paraszti társadalomban, Tótkomlóson is megvolt az öröklés szigorú rendje. Apáról fiúra szállt az a hagyomány, hogy a fiú házat, földet, a lány kelengyét kapott. Békéscsabán is hasonlóan volt, írja Reil Lajos Békéscsaba történetében, „a vagyonosaknál a legfiatalabb fiú kapja a tanyát s a hozzátartozó földet, a szülők eltartásának feltétele mellett, a többi fiúnak máshol vásárolnak földet. A kevésbé tehetősek a fiúk közt osztják meg a földet s ha lehet, mindegyiknek külön tanyát építenek. A leány kelengyét, szarvasmarhát, esetleg pénzt kap örökségül, de a földhöz rendszerint nincs jussa."

1 Több testvér lévén, így akadályozták meg. hogy szétaprózódjon a vagyon. A földhöz csak hozzáragasztani lehetett, elvenni belőle nem. Tekintsünk el a fiúktól és nézzük meg, hogy miből is állt a férjhezadandó tótkomlósi lányok kelengyéje. A kelengye jelentős részét alkották a viseleti darabok — az alsó- és felső ruhanemű — másik részét az ágynemű és asztalnemű, ide értve a törülközőket, törlőruhákat, pokrócokat stb. Mielőtt a kelengyébe kapott holmikat részleteznénk, vessünk egy pillantást a 19. századi tótkomlósi viseletre. Tótkomlós utcáin járva ma a járókelő figyelmét nem kelti fel a lányok, asszonyok színes viselete, ruhája, hiszen a gyerekektől az 50—60 évesekig mindenki a városi ember szemének megszokott bolti vagy házilag varrott praktikus ruhában jár. A komlósiak között is már csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy a századfordulótól a második világháborúig milyen is volt a helyi viselet. A mamókák — a 60 éven felüli asszonyok — máig is hordják a hosszú kékfestő szoknyát, hidegben nem télikabátot, hanem vastag kendőt kötnek magukra, és fejkendő nélkül még sohasem léptek ki házuk kapuján, öltözetük színe kizárólag sötétkék és fekete, de szívesen emlékeznek vissza a hajdani időkre — anyáik, nagyanyáik korára — amikor még ők is tarkában, virágosban jártak, és maguk szőtték a vásznat; a díszesebb selymet, pántlikát pedig hozatták vagy vették vándorkereskedőtől vásárban vagy boltban. A komlósi asszonyok 19. századi viseletét csak leírásokból ismerjük. Gajdács Pál szerint „ a nők viselete sötétkékbe átmenő fekete fejrevaló kendőből, fehér szűk ujjú ingvállból állott, mely az ujjak közepén felülről lefelé csinvat csipkével volt díszítve; az ingváll tarka szalagokkal díszített ujjatlan mellénnyel volt szorosan a derékhoz szorítva, mihez járult azután a meglehetősen szűk, de oly rövid szoknya, hogy a piros kordován csizmának egész szára kilátszott alóla. Télen még az öltözéket kiegészítette a díszesen kivarrott báránybőr ujjatlan mellény, s a szintén kivarrott derékig érő ködmön, a tehetősebbeknél pedig fekete posztóból készült, világoskék zsinórral s nagy ólomgombokkal ellátott rókaprémes mente."

2 Ez utóbbi viseleti darab a század derekáig menyasszonyi öltözékül is szolgált. Azt, hogy a menyasszony rókaprémes mente nélkül menjen esküvőre, a legnagyobb szégyennek tartották, azért ha valamelyik házban nem volt, inkább kölcsönkértek valahonnan, de a mentének meg kellett lennie.5 Horváth Sámuel az 1840-es évek viseletéről szólva szintén említi a rókaprémes mentét, de szól még a menyecskék 130