Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Balogh Imre: Adalékok Doboz község felszabadulásának történetéhez
tkny: UMENTUMOI .lé: ADALÉKOK DOBOZ KÖZSÉG FELSZABADULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1944 szeptemberében már egészen közel, Nagyvárad—Szalonta és Arad térségében folytak a felszabadító harcok. 1944. szeptember 23-án Battonyánál átlépték a határt a szovjet csapatok, majd szeptember 24-én Elek, szeptember 26-án Battonya, Kevermes községek szabadultak fel. A szovjet hadsereg Malinovszkij marsall irányítása alatt levő II. Ukrán Front egységei visszavetették a magyar és a német csapatokat, a magyar tüzérség pedig fokozatosan vonult vissza. Közvetlen a felszabadulás előtti napokban, 1944. szeptember 22-én elrendelték Gyula város, megyeszékhely közigazgatási kiürítését. A megye vezetői, tisztviselők és családtagjaik, a honvédtisztek feleségei és gyermekei már szeptember 21-ről 22-re virradó hajnalon elhagyták a várost. Szeptember 22-én megkezdődött a megye egyéb szerveinek evakuálása is. A megye székhelyét Szarvas községbe tették át. : l Ezek az események nyomasztóan hatottak a Gyula szomszédságában levő községek lakóinak politikai hangulatára. Dobozon is nagy lett a zűrzavar, a félelem. Rémhírek szálltak szájról szájra. 1944. szeptember 25-én Gyula ellen a román katonai alakulatok támadást indítottak. Elkesredett, főleg gyalogsági harc bontakozott ki, de a várost bevenni nem tudták. A magyar frontszakasz közben erősítést kapott. A Gyula-Doboz közötti térségben (Gerla, Póstelek) nehéztüzérség ásta be magát, Gyulán könnyű tüzérség támogatta a gyalogságot, a Gyula—Sarkad közötti tanyaterületeken SS alakulatok helyezkedtek el. 2 Doboz községből október 2—3-án a Wenckheim grófok elmenekültek, a község vezetői október 5-én éjjel hagyták el a falut. Ezt megelőző napokban a faluból 450 főt, főleg fegyverforgató felnőtt férfit, leventét kényszerítettek a falu elhagyására. 3 1944. szeptember 27—28-án a román csapatok elfoglalták Újszalonta, Kötegyán és Méhkerék községeket, azonban rövid idő múlva a magyar és német csapatok visszaszorították őket a határon túlra. A helybeli csendőrség a tábori csendőrséggel karöltve a nevezett községekből azon személyeket, akik a román csapatokkal valamilyen érintkezésbe kerültek összeszedték, és kb. 50—52 főt mint partizánt, kommunistát a sarkadi csendőrparancsnokság épületébe kísértek. Itt kínzókamra fogadta őket. 4 Gurzó Flórián méhkeréki lakos tanúvallomása: A sarkadi csendőrlaktanya egyik szobájában felsorakoztattak bennünket, meztelenre kellett vetkőzni és férfiakat, nőket, gyermekeket vegyesen, a fal felé arccal felsorakoztattak és korbácsokkal, botokkal ütlegeltek bennünket s annyit ütöttek, amennyi ránk fért. A pribékek ruhája tiszta vér lett. De ez nem volt elég. Ahogy kínzóink megpihentek, egyenként bevittek bennünket egy kisebb szobába, ott hasra fektettek egy asztalon és ott folytatták tovább. Majd három napig ment ez így, verés verés után. Szucsigán János méhkeréki lakos tanúvallomása: Alig voltam 17 éves, vasárnap estétől kedd reggelig ütöttek-vertek kisebb-nagyobb megszakításokkal csak azért, 119
