Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 1. szám - Dr. Szabó Ferenc: Az uradalmi cselédek harca a kollektív szerződésért Békés megyében, 1919-ben
a határösszeget, amelyig a munkabérmegállapító bizottságba kiküldött hét birtokos tag az egyezkedés során elmehetett. A csanádi birtokosság által elfogadhatónak minősített maximum évi 6Ö0 korona készpénzt, 16 q búzát, 4 q árpát, 50 kg szalonnát, 32 kg sót. 2200 öl kukoricaföldet, 200 öl veteményföldet, 1 tehén és két anyakoca tartási jogát, lakást, fűtést, egy pár bakancsot, ingyenes orvosi kezelést, gyógyszert, fuvart foglalt magában, 4745 korona összértékben. A csanádi birtokosok megállapodtak abban is, hogy az esetleges cselédsztrájk következtében előforduló állatelhuílások pótlására az egyesület biztonsági alapot létesít, amelybe minden uradalom befizet meglevő állománya arányában bizonyos összeget. 1 3 Erre végül is nem került sor. A Békés megyei Gazdasági Egyesületben egy héttel később alakították ki az álláspontot. A munkaadók maximális ajánlataként meghatározott javadalmazás az alábbiakat tartalmazta: készpénz 300 korona, búza 1600 korona értékben, árpa 372 korona, szalonna 800 korona, só 24 korona, csizma 200 korona. 1100 öl tengeri föld 200 korona értékben, veteményföld 100 korona, tehéntartás 700 korona; lakás, fűtés, orvosi kezelés értéke 1000 korona, baromfitartás és tejjuttatás értéke 600 korona. (Együtt 7696 korona.) Az egyesületi gyűlésen bemutatták a csorvási Wenckheim-birtokon kötött s a cselédkongresszuson ismertetett szerződést is, amelyben egy cseléd évi bérének összértéke 9173 korona volt. Ezt az egyesület urai hosszas vita után sem akarták elfogadni. 2 0 A munkaadók és a munkások közötti egyezkedésekhez az 1919. január 27-i földmívelésügyi miniszteri rendelettel megyénként létrehozott „mezőgazdasági munkabérmegállapító és békéltető bizottságok" sorában a Békés megyei bizottság csak hosszas huza-vona után tudott megalakulni. 1919. február 27-én. A késlekedés oka az volt, hogy a munkaadók közül nem volt, aki vállalni merje a tárgyalások felelősségét, sorra mondták le a főispán felkéréseit a bizottságban való szereplésre. Végül az uradalmak és gazdák képviselőit a megyei gazdasági egyesület választotta ki, a munkások és cselédek megbízottait a földmunkásszövetség megyei titkársága delegálta. (Járásonként egy-egy rendes és egy-egy póttagot.) A mozgalom ismertebb egyéniségei közül Fehér János és Zsíros Mátyás békéscsabai agrárproletárok kerültek a bizottságba. A nagybirtokosok saját személyükben óvakodtak előtérbe lépni, helyettük gazdatisztek, zsírosparasztok szerepeltek. A megyei bizottság, paritásos alapon, a rendelet szerint 7 munkaadói megbízottból és 7 munkásból, illetve cselédből állt. elnöke a főispán-kormánybiztos volt. 2 1 A birtokosság képviselőinek keze kétségtelenül meg volt kötve. A bérek már a tárgyalások előtt jelentősen emelkedtek, többfelé példaként szolgáló helyi megállapodás jött létre. 2 2 amelyeket nem lehetett már visszacsinálni, s általában nem volt tanácsos az egységes követelésekkel mereven szembeszegülni vagy a tárgyalásoktól végképp elzárkózni. Mindkét fél tudta ugyanakkor azt is, hogy a létrejövő megegyezés egyúttal szentesíti, megerősíti a cselédség addig kiharcolt eredményeit, kiterjeszti az egész megye területére. Ilyen előzmények után a Békés megyei mezőgazdasági munkabérmegállapító és békéltető bizottság második ülésén, 1919. március 4-én történt meg kollektív szerződés formájában a megegyezés rögzítése. A kollektív szerződés 2 9 a megelőző hetekben, hónapokban kiharcolt bér javításokra alapozva született meg, azokat foglalta rendszerbe és bővítette ki néhány ponton. Főbb tételei 7
