Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Makk Ferenc: A békéscsabai múzeum kiemelkedő értékű 16. századi címereslevele: az Omaszta-család armálisa
A BÉKÉSCSABAI MÜZÉUM KIEMELKEDŐ ÉRTÉKŰ 16. SZÁZADI CIMERESLE VELE: AZ OMASZTA-CSALÁD ARM ALISA A 16. század vége előtti időből országosan kevés címereslevél maradt fenn. Közülük is kiemelkedik a békéscsabai múzeumban őrzött példány. Az Omaszta-család a 19. század folyamán jelentős szerepet játszott Békéscsaba életében. A család nemesítéséről szóló armalis 1599-ből való; II. Rudolf császár adományozta Omaszta Miklósnak és családjának.* A címereslevél azért is értékes, s a történeti kutatás számára több szempontból is használható, mert oly korban keletkezett, amikor a címereslevelek adományozása még nem vált tömeges méretűvé, s amikor a heraldikában még nem következett be a hanyatlás kora. 2 Ügy tűnik, hogy az Omaszta-család armalisát még nem publikálták'', bár Nagy Iván ismeri az Omaszta-család címereslevéllel való rendelkezésének tényét 4, az azonban meggondolkodtató, hogy Békés megye monográfusa, Karácsonyi János szerint a család „nem tudta... nemességét kétségtelen módon igazolni. . ."5, illetve hogy Kempelen Béla egyáltalában nem említi az Omaszta-család nemesi voltát.* 5 Úgy véljük, hogy a békéscsabai múzeum eme értékes okmányának kiadása — esetleg újrakiadása — hozzásegít a megye múltja egy darabjának megismeréséhez, az armalis érdemi részének magyar fordítása pedig az iratot a latinul nem tudók számára is hozzáférhetővé teszi. Az armalis szövege Nos Rvdolphvs secvndvs Dei gratia electus Romanorum Imperator semper Augustus, ac Germaniae, Hungáriáé ... Rex ... Memoriae commendamus tenore praestntium significantes, quibus expedit vniuersis, Quod nos, cum ad nonnullorum fidelium nostrorum Praelatorum et Baronum humilimam supplicationem, nostrae propterea factam Maiestati: tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus seruitiis, fidelís nostri Agilis Nicolai Omazta, de Rozwacz, quae idem Sacrae primum Regni nostri Hungáriáé Coronae, et deinde Maiestati nostrae pro locorum et temporum diuersitate, fideliter et constanter exhibuisse atque impendisse, ac in futurum quoque exhibere et impendere velle dicitur. Cum igitur ob hoc, tum vero ex gratia et munificentia nostra Regia, qua quosque de nobis et Repu'blica Christiana benemeritos, ac virtutis colendae studiosos, antecessorum nostrorum Diuorum quondam Hungáriáé Regum exemplo prosequi, eisque certa virtutum suarum monimenta, quae ad maiora quoque praestanda eos incitare possent, decernere consueuimus. Eundem Nicolaum Omazta de Rozwacz ac per eum Annam Demieny, Consortem, et Andreám fratrem carnalem, ac alterum Andreám Demyeny Affinem, e statu et conditione ciuili atque ignobili, in qua hactenus perstitisse dicuntur, de Regiae potestatis nostrae plenitudine et gratia speciali exemptos, in coetum et numerum verorum atque indubitatorum dicti Regni nostri Hungáriáé, partiumque ei subiectarum nobilium, duximus aggregandos, annumerandos, atque adscribendos. Annuentes, et ex certa nostra scientia, animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum futuris semper temporibus, omnibus illis gratiis, priuilegiis, indultis, honoribus, libertatibus, iuribus, praerogatiuis et immunitatibus, quibus caeteri veri et indubitati dicti Regni nostri Hungáriáé, partiumque ei subiectarum Nobiles, hactenus quomodolibet de iure vei consuetudine usi sunt et gauisi utunturque et gaudent, uti, frui, •592
