Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szíj Rezső: Négy év a Kner-kiadó történetéből (1923-1926)

1924-ben több könyv került ki Knerék nyomdájából, köztük olyanok is, amelyek a szerzők saját kiadásában jelentek meg. Megrendelésre készült a szabadkai Milko Izidornak hat kötete, az ottani Minerva könyvkiadó megbízásából. A kötetek kétíéle címlappal jelentek meg. Az egyik változaton a szabadkai Minerva könyvkiadó áll kiadóként, a másikon a budapesti Révai. Milko — aki 1855-ben született Szabadkán s itt volt árvaszéki ülnök —ekkor már leköszönt állásáról s csak az irodalomnak élt. Írásainál is jelentősebb a magyar Írókkal — köztük a költő Vajda Jánossal — folytatott levelezése és az a hatás, amelyet mint kultúrember gyakorolt környezetére. Értékes könyvtárát Szabadka városára hagyományozta. — A hat kötet egyöntetű kiállításban jelent meg. Az írók és könyvek novellákat és tárcákat tartalmaz. Ezt követte a „Firenzei eset és egyéb elbeszélések" című novelláskötet, majd a Spekuláné és társai, régi és új figurákat felvonultató kötete. — Mosolytkeltő történeteket tartalmaz A miniszter és barátja, novellákat és egy egyfelvonásost az Asszonyok, míg a Baedeker írásaiból című kötet novellisztikus karcokat és cikkeket. Nem nagyigényű írások, de a kisebbségi magyar irodalom szempontjából megjelenésük mégis eseményt jelentett, Knerék számára pedig alkalmat arra, hogy hallassanak magukról. Ugyancsak 1924-ben, saját vállalkozásban egy terjedelemre nézve is jelentős művet adtak ki.i^em magyar alkotást, hanem az életbölcsességnek régi indiai tankönyvét, az emberek és állatok világából való tréfás és tanulságos történeteknek — versekkel, rigmusokkal — tarkított gyűjteményét: Pancsatantra, azaz Ötös könyv címen. Szanszkrit eredetiből Schmidt József fordította e 256 oldalas művet. Kner Albert készítette a külső és a belső címlapdíszt, az iniciálékat és az egyes' fejezetek (könyvek) címeihez keretdíszt, a hindu művészeti elemek felhasználásával. Kezdetben úgy tervezték, hogy ehhez a kötethez is Kozma Lajos készít illusztrációkat, azonban anyagi és időbeli korlátozások miatt végül is tervüket el kellett ejteniök. így olcsóbb is lett a kötet, írja Kner Imre Kozmának 1924. január 10-én. A könyv munkálataihoz 1923-ban fogtak hozzá, eleve számolva az üzleti kudarccal. „A Pancsatantra körül is úgy áll a dolog, hogy kész öngyilkosság megcsinálni. Mégis ezt az egyet megcsinálom még" — írja Kozmának 1923. augusztus 10-én. Az illusztrációk az iparművészeti jelleget erősen magukon viselik, de stílusban kétségtelenül jól illeszkednek a műbe. A Pancsatantra tehát a Kner-család közös munkájának eredménye: a tipográfus Kner Imre, az illusztráló Albert és a kötéseket tervező és készítő Erzsébet szép munkája. Ki-ki a maga területén alkotott remeket. A könyv valóban meglepetést, jelentett az igazi bibliofileknek, akik az értékes tartalom mellett a formai igényesség következetes érvényesítését a könyv minden alkotóelemétől megkívánták. A könyvből az 1—5. számozott példány kézzel merített papíron, aranyozott egészpergamentkötésben készült, a 6—25. számozott példány aranyozott hátú félpergamentben, 500 példány pedig szép, finom, famentes antique papiroson. Az utóbbi 5'00 példányból még 1943-ban is bőven akadt raktáron. A Pancsatantra mellett a másik jelentős kiadvány, Byron Mazeppája. Második kiadásban jelent meg, 700 példányban, velin papiron, ebből az 1—20-ig számozott példány kézzel merített papiroson, félpergamentkötésben. E kötettel kapcsolatban az 1924. évben, megindult Magyar Bibliofil Szemle ezévi utolsó száma azt írta, hogy a vállalat a régi Elzevirhez hasonló törekvéseivel egyre jobban kivívja a bibliofilek és a közönség tetszését.^ — A fenti két könyv 1924 karácsonyára jelent meg, s mindkettőt terjedelmes hirdetés vezette be a Corvinában. Az előző évek gazdag kiadásával szemben ennyi e két esztendő terméke s ami a legszomorúbb, ezek az újabb kiadványok sem fogynak jobban, mint a korábbiak. Erről egy Szabó Lőrinchez írt, 1925. január 2-iki levélben panaszkodik és próbálja keresni a magyarázatát. De inkább csodálkozását és fölháborodását fejezi ki a sajtó magatartása fölött. Húga a művészi könyvkötésekre rendezkedett be, állandó kiállító helyiséggel, e téren akart méltó párja lenni a gyomai nyomdának. Sem erről a nem mindennapi kulturális vállalkozásról, sem kiadványairól nem írnak a lapok. Azt, hogy az Est nem ír, mégcsak érti. mert nem tartozik a kérdés a profiljába, de hogy a Pesti Napló és a Magyarország nem ír, ezt méltán veheti rossz néven. „Általában azt veszem észre, hogy az utolsó években még a Szózat vagy a Magyarság is inkább ír a dolgaimról, mint éppen az úgynevezett liberális, vagy progresszív, vagy polgári vagy minek is híjják sajtó." — A Monumentáról és a Klasszikusokról például a Világ című napilap egyetlen sor•556