Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Láng Péter: A Magyar Tanácsköztársaság Békés megyei sajtójáról

történt, az nem egyedül álló: ugyanaz huszonöt más helyen is megtörtént és még meg is fog történni. És ezzel kipusztul a csak nagybirtok alapon, nagy tőkével folytatható mezőgazdasági ipar... Meg lehet-e magyarázni a föld népének, hogy az ő egyéni érdekük felett egy magasabb közérdek, az állam, az összesség érdeke is van? Megértik-e, hogy az, ami Somogyban történt, az már nem antikapitalitalisztikus mozgalom, hanem egyszerűen a nacionális termelés lehetőségének megdöntése?" A nagybirtokok sorsáért aggódó „hazafiak" nem sejtették akkor, hogy néhány nap múlva kormányszinten születik meg az „áthidaló megoldás": „A földbirtokok köztulajdonba vételénél a Tanácsköztársaságot egyedül az az elv vezérli, hogy a jövő társadalmi berendezkedésében ne legyen és ne lehessen többé földje senkinek, aki nem dolgozik. Ebből a szempontból a proletárál­lam tulajdonába csak a közép- és nagybirtokok, ezek tartozékai, élő és holt fölszerelései, mezőgazdasági, ipari üzemei mennek át olyképpen, hogy azok nem — mint előzőleg tervezve volt — egyes egyének vagy csoportok között osztatnak föl, hanem szövetkezeti kezelésre a földet művelő proletárságnak adatnak át." 1 0 Altalános megértésről, sajnos, így sem beszélhetünk, s a termelőszövetkezetek szervezésének időzítése azóta is a szakirodalom legvitatottabb kérdései közé tartozik. De a korabeli dokumentumok tanúskodnak arról, hogy Békés megyében — csakúgy mint Somogyországban — önként és megértéssel láttak sokan a szövetkezetek meg­alakításához. A megyei lapok külpolitikai tudósításai megértik a Tanácsköztársaság külpoliti­kai koncepcióját, s kommentárjaik hangvételén érződik: elfogadják és támogatják azt. Ismerteti Kun Béla nyiiatkozatait, lépéseit, a tárgyalások eredményét és lénye­gét. Örömmel adnak helyt a forradalmi és baloldali munkásmozgalmak külföldi híreinek, s mély szimpátiával követik nyomon az orosz proletáriátus történelem­formáló harcát. „Egy egész világ ellenséges indulata minden fegyvert kipróbált az orosz eszme ellen és a külföldi ellenség épp úgy, mint az, amely saját táborában szállt vele szembe, a nyers eré és a szellem minden fegyverét harcba vetette a „íehetetlen bolsevik; rögeszme" ellen. Az orosz szellem és a bolseviki eszme keresztül száguld országokon és városokon és hatalmába keríti az egész világot.. ," 1 1 A proletárdiktatúra vidéki sajtójában fel-fel tünt egy sajátos írásforma, melyek hangját, pátoszát ma már túlfűtöttnek érezhetjük, de a színes szavak 1919 mámoros hangulatában őszinte érzések nagy hatóerejű kifejezései voltak. Ebből a „műfajból" egy proletár-olvasókhoz írt „történelmi leckét" idézünk: „Te szegény János, aki eddig kisajtoltvérű, görnyedthátú proletár voltál, akinek durva munkás és büdös paraszt volt a neved, és akitől eddig meg­tagadták a kultúrát azok, akiknek érdekük volt. hogy szemed ne lásson tisztán — most öntudatra ébredtél. Esztendőknek szörnyű keserve, gyötrelme és jaja egy hatalmas nagy világ­keserűséggé tömörült benned és kitört belőled. Zúgó nagy gyárak gépszörnye­tegeit piros véreddel oljoztad, sötét, gyilkos műhelyek a te sóhajoddal teltek meg és a puha tavaszi földbe a te korán kihűlt tested került, amikor kidőltél a munka harcmezejéről. Évszázadokon szívta véredet a gigászi pók: a tőke és mikor sovány testedben már nem maradt egy csepp bíbor vér sem, el­dobtak. kitaszítottak, és a helyedbe jöttek a még fiatal és munkabíró Sze­gény Jánosok, míg aztán a könyörtelen végzet őket is utolérte. Ez voltál te eddig, földhözragadt, szegény, szomorú János. Mikor aztán a nagy pók félt, hogy ezután kevesebb táplálékot kap, fegy­verbe öltöztetett, elküldött a csatába, hogy gyilkoljad négy hosszú esztendőn át a másik ország szegény Jánosait, akik neked nem vétettek semmit és akik ugyanolyan szenvedők voltak mint te ... A sok kiontott vér egy hatalmas nagy áradattá nőtte ki magát, amely el­öntötte ezt a földet, a sok elfojtott kiállítás, egy hatalmas, őrületes menny­dörgéssé sűrűsödött, melytől megremegett a lég és a sok sóhajtás egy hatal­mas szélviharrá nőtte ki magát, amely elsöpörte a földről a bűnt, ledöntötte •543

Next

/
Oldalképek
Tartalom