Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - KIÁLLÍTÁS - Dr. Dömötör János: A XII. Alföldi Tárlat elé

ICIÄLLlTÄ A XII. ALFÖLDI TARLAT ELÉ* Kedves Művészetszerető Közönség l Kedves Barátaim! Több okból is szíves készséggel tettem eleget a megtisztelő felkérésnek, nyissam meg a XII. Alföldi Tárlatot. Egy általános indok: Az Alföldi Tárlat több, mint egy évtizedes múltja során kivívta „rangos" helyét a magyar képzőművészeti életben. Egy jelentős kiállítás megnyitása pedig hálás feladat. Egy további személyes irányú befolyásoló motiváció: Barátok közé érkezni mindig kellemes érzés, jó dolog. És úgy érzem Békés megyében nem egy alkotó művészhez, társadalmi vezetőhöz, művészetkedvelőhöz fűz kölcsönös megértésen, megbecsülésen, közös célok szolgálatán alapuló baráti kapcsolat. Ezzel, — a közös célok szolgálatával — érkeztünk el a harmadik, de tulajdonképen legdöntőbb meghatározóhoz, ami miatt örömmel, meggyőződésem szerinti jó ügyet szolgálva állok most itt. A cél, amelyet a kiállítás is szolgál, egyezik azzal, amelyre én is feltettem életemet: egy adott tái. város szellemének, sajátos kultúrájának kialakítása, gazdagodásának elősegítése. Miért kell ezt kiemelni, hiszen végeredményben minden helvnek van valamilyen kultúrája. Igaz, csak itt most éppen arról kell beszélnünk, amiben sajátos, amiben más és éppen ezért értékes az arca egy-egy táj, város kultúrájának. -mi ha hiányoznék, ha más lenne, az egész magyar kultúra lenne szegényebb, szürkébb, színtelenebb. Én magam is vallom, hogy a részek gazdagsága által válik gazdaggá az egész. Ezt hadd bizonyítsam néhány művelődés- és művészettörténeti példával. Itália képzőművészete azért olyan gazdag, mert egy azonos főáramlaton belül Róma mellett volt Firenze, Siena, Velence, de még Fiesole is a maga saját ízével. Érdemes lenne végig barangolnunk Olaszországot, ha mindenütt kis Rómákkal találkoznánk? Bizony nem, de mert vállalták saját adottságaikat, kialakították saját arcukat, így lett hihetetlenül gazdag ez a művészet. A német kultúra számára is sokat jelent, hogy Berlin mellett élt, virágzott Weimar, Jena, Lipcse, Drezda és folytathatnám a sort. Még az egyébként nagyonis Párizs-centrikus francia kultúra teljességéhez is hozzá tartozik Strasbourg, Avignon, Vallauris, hogy csak néhány helyet említsek. Joggal merül fel a kérdés, hogy a történelmi példák felhasználásával nem valamilyen provincializmusra buzdítok-e? Nem tudtak elérni egy magasságot, nevezzétek hát ki a legközelebbi halmot Mount Everest-nsk és minden meg van oldva! — Nem. ha ez lenne a cél. a legrosszabb szolgálatot tenném, mind saját őrhelyemnek, mind azoknak, akik Békés megyében a kulturális, művészeti életet óvják, segítik. Nem a beltenyészettel, a mérce csaló elhelyezésével, hanem az egyetemeshez mérve lehet és kell elérni a sajátosból kiindulva az óceánt. Nem kevesebbet kell a művészeknek maguk előtt látniuk, mint Bartók és Kodály művészetének szintézisét, akik akként újították meg az egyetemes művészetet, hogy a magyar nép gazdag formakincséből kiindulva alkottak korszerű muzsikát. * Elhangzott 1969. április 4-én, a XII. Alföldi Tárlat megnyitásán. •501