Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - Dr. Rózsa Béla: Az értekezletről

terjesztő előadást nagyon unalmassá tehet a felolvasási forma. Viszont egy kötetlenebb formájú szóbeli közlésmód kiválóan alkalmas lehet az érdeklődés felkeltésére és a figyelem ébrentartására. Ezzel szemben egy ünnepi gyűlésen alkalmasabb formának mutatkozik a felolvasás. Félreértés ne essék, nem monoton darálásról, elharapott mondatvégekről, hanem szabatos, értelmes, nem hadaró, helyesen alkalmazott hangsúllyal történő előadásmódról van szó. a) Az előadás, vagy szabad közlépmód nem jelenthet pongyolaságot, zsebredugott kezet, felkészületlen, megalapozatlan locsogást. E közlésmódot nagyon is komoly felkészülés kell hogv megelőzze. Voltaképpen az adott témát az ismeri igazán, aki kötetlen formában, világos mondatszerkesztéssel, közérthető módon, folyamatosan, sok példával illusztrált formában képes róla beszélni. Ez pedig nagyon alapos, sokoldalú felkészülést igényel az előadótól. E forma alkalmazásánál használható fel igazán eredményesen az előadó teljes testfelületének összmotorikája. b) Bár a felolvasás közlésmódia az előadóra kisebb terheket ró, mégsem jelenti azt. hogy kiollózott anyag teljesen ismeretlenül, egyetlen előzetes elolvasás nélkül felolvasható, mert ez elkerülhetetlenül feszültséghez vezet. Előzetes felkészülés nélkül óhatatlan a sor- vagy lapvégeken történő önkéntes megállás, ami sokszor félreértésre adhat okot. s nevetségessé teszi az előadót, veszélyezteti a rendezvény komolyságát, csökkenti a figyelmet. Az eredmény fokozása, a teljesebb megismerés érdekében célszerű, ha a felolvasandó anyag elkészítésében az előadó is részt vesz, megismeri a forrásműveket, a tényleges helyzetet, s jónéhányszor elolvassa, szabályosan tanulmányozza a felolvasandó anyagot. Meg kell ismernie — mint színésznek a színpadon színésztársai végszavait — azokat a kritikus pontokat, melyek sorvégeken vagy az egyes lapok végén vannak. E közlésmód írásos anyagánál fokozott mértékben érvényes a szellős szó- és sortávolság, az áttekinthetőség. Itt nem szabad a papírral takarékoskodni, mert az zsúfoltsághoz vezet. Végül az előadónak e közlésmód esetében úgy fel kell készülnie, hogy bizonyos időközönként, egyes jelentősebb gondolatsor után röpke szünet közbeiktatásával felhasználhassa az alkalmat arra, hogy ellenőrizze, vajon hallgatói ,,ott vannak-e"? Az arc kifejezéséből a lélektanilag és pedagógiailag jól felkészült előadónak meg kell tudni állapítani, hogy hallgatóinak többsége — figyel; érdeklődik, közömbös, — nem figyel; unatkozik, kifejezetten zavar. Persze az ember lelkivilága annál sokkal bonyolultabb, sem minthogy be lehessen néhány sémába gyömöszölni. Így pl. minden mondatnál, sőt fogalomnál más és más a hallgatók arcának kifejezése, hiszen itt az impulzus-reakciók végtelen sorával van dolgunk. 48