Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Harangi János: A hamis tényállítások büntetőjogi értékelése

vesztés lesz a büntetése, a hamis tanúk büntetésének kiszabásához is ez a tör­vényi keret áll rendelkezésre. A legenyhébb büntetéssel fenyegetett bűntettek miatt indult bűnügyek­ben és a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás büntetése 3 évig terjedhető szabadságvesztés, az egyéb ügyekben elkövetett ilyen cselekmények büntetése pedig ettől rövidebb tartamú. A hamis tanúzás tehát elég nagy kockázattal jár. A hamis vádhoz hasonlóan a hamis tanúzás gondatlan elkövetése is büntetés alá esik. Ehhez képest hamis tanúzás miatt egyaránt büntetendő az, akinek vallomása a valósággal nem egyezik és ezt tudja, illetve az is, aki ezt nem tudta, de kellő gondosság mellett tudnia kellett volna. A hivatalos eljárásban tehát szükséges, hogy mindenki a legjobb tudása szerint, kellő körültekintés­sel és megfontoltsággal járjon el. A törvényalkotó figyelmét nem kerülte el, hogy bizonyos körülmények zavarhatják a tanút abban, hogy elfogulatlan, objektíve és szubjektíve is a valóságnak megfelelő vallomást tegyen az ügyhöz tartozó ismereteiről, tapasz­talatairól, s ezért lehetőséget biztosított arra, hogy a tanú ilyen esetekben a vallomástételt megtagadhassa. Mikor van helye a tanúvallomás megtagadásának? A büntető eljárásban a Be. 65. § (1) bekezdésének a) és b) pontja, polgári eljárásban a Pp. 170. § (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében mindenek­előtt azt illeti meg a tanúzás alóli mentesség, aki a terhelt, illetve a felek bár­melyikének hozzátartozója, továbbá, aki vallomása folytán magát vagy hozzá­tartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Lényegében ugyanez vonat­kozik a szabálysértési eljárásra is, annyi megjegyzéssel, hogy az 1968. évi I. tv. 60. § (3) bekezdése a hozzátartozók körét sokkal szorosabban, kisebb körben határozta meg mint ezt a büntető, vagy a polgári jogban találjuk. Legszélesebb körben a Btk. 114. §-a határozza meg a hozzátartozók fogal­mát, amelybe az egyenesági rokon és annak házastársa, az örökbefogadott és a nevelőszülő, az örökbefogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, az élettárs és a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa tartozik. A polgári jogi értelemben vett hozzátartozók köre ettől csak annyival szűkebb, hogy nem kap helyet benne az élettárs, bár jóllehet, hogy a több éve tartó együttélés, amelyből többnyire gyermekek is születnek, szorosabb kapcsolatot jelent, mint a jegyesség. A szabálysértési eljárásban viszont az élettárs tagadhatja meg hozzátar­tozó címén a vallomástételt és a jegyes nem, de itt már a házastárs egyenesági rokona, testvére, továbbá a testvér házastársa sem élvez tanúzási mentességet ezen a jogcímen. Bár a törvényhez fűzött hivatalos indoklás nem tér ki annak magyarázatára, miért szűkítette le ennyire a mentességben részesülhetők kö­rét, ez nyilvánvalóan a szabálysértési eljárás alá tartozó cselekmények vi­szonylag kisebb súlya, természete miatt történhetett, minthogy emiatt nem feltétlen indokolt a szélesebb körű mentességi jog biztosítása. Annak biztosítására, hogy a polgári perben álló felek ügyvédjeikkel a perbeli cselekmények sikerességének előmozdítása érdekében nyíltan beszél­hessenek, a felesleges, vagy idő előtti nyilvánosságra jutással járó hátrány ve­szélye nélkül, a törvény szerint az ügyvédek is megtagadhatják a vallomásté­telt, ha azzal az ügyvédi titoktartási kötelezettséget megszegnék. Ugyanez vo­'470

Next

/
Oldalképek
Tartalom