Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Harangi János: A hamis tényállítások büntetőjogi értékelése

A HAMIS TÉNYÁLLÍTÁSOK BÜNTETŐJOGI ÉRTÉKELÉSE Ügy érzem, kivétel nélkül minden gyermek fejlődésében van egy olyan időszak, amikor más-más okból füllenteni kezd. Ha másért nem, hát azért, hogy a csínytevését, iskolai hanyagságát menteni, ezzel a szülői felelősségre vonás következményeit elhárítani, vagy legalább is mérsékelni igyekezzen. Természetes, hogy ez csak átmeneti jelenség, amely a jellemet formáló nevelési módszerektől, azok hatékonyságától függően rövidebb-hosszabb idő után általában elmúlik, s csak kevesekben él tovább. Ezúttal mégis felnőtt korban elkövetett „füllentéseket" teszek szóvá, mégpedig azért, mert az elmúlt néhány év alatt emelkedett Békés megyében a hatóságok előtti hamis tényállítások (hamis vád, hatóság félrevezetése, hamis tanúzás) miatt büntető eljárás alá vont személyek száma, részben talán éppen annak következtében, hogy jó szándékú, vagy legfeljebb ártalmatlan füllentésnek ítélik azokat a valójában bűnös magatartásokat, amelyekkel ismerős, barát, vagy rokon érdekeit „segíteni", más esetben a saját helyzetüket hamis megvilágításban feltüntetni igyekeznek. Ha nem is lehet még megállapítani, milyen mértékben nőtt ténylegesen is az elkövetések száma, s mennyiben csak a felderítés érdekében kifejtett nagyobb gondosságnak következménye az ilyen büntető eljárások számbeli növekedése, az érzékelhető tendencia irányának megváltoztatása, a bűncselekmények elkövetésének megelőzése érdekében szükségesnek tartom, hogy a tételes jogi ismeretekkel nem rendelkező állampolgárok körében is kialakuljon a helyes — a jogilag szabályozott viszonyoknak megfelelő — értékítélet a most érintett elkövetési magatartásokat illetően. Ezt kívánom ezúttal is elősegíteni. Előrebocsátom, nem tekintem ezúttal feladatomnak az említett bűntettek kimerítő, vagy legalább is részletes elemzését. Az egyes törvényi tényállási elemek értelmezésére csak ott és annyiban térek ki, ahol és amennyiben ez annak érdekében szükséges, hogy a jogban nem jártas olvasó is megértse, mikor, milyen keretek között lehet valamit tényként büntetőjogi következmény nélkül állítani, illetve adott esetben milyen magatartást kell tanúsítania a különféle ügyekben eljáró hatóságok előtt. A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve (a továbbiakban röviden csak Btk.) 172. § (1) bekezdésének a.) pontja szerint hamis vádolást az követ el, ,, . . . aki mást hatóság előtt bűntett elkövetésével hamisan vádol. . ." Ezt a törvényi tényállást a Btk. 173. §-a mintegy kiegészíti azzal, hogy a szabálysértés és fegyelmi vétség elkövetésével való hamis vádolást is a büntetőjogi rosszallás körébe vonja. A lényeg megértése szempontjából annak már csak '462