Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Keresztes Mihály: Az első hetek a felszabadulás után

Meggyorsul a falusi munka A politikai irányvonal ismerete sürgőssé tette a falusi munka erőteljesebb szervezését és irányítását. Nem is késlekedtünk. 1944. október 24-én az orosházi pártszervezet apparátusa öntevékeny gondozásba vette a megye négy járásának, az orosházi, mezőkovácsházi, szarvasi és a gyomai járásoknak a községeit. A békéscsabai elvtársak pedig a gyulai, békési, a szeghalmi járások községeivel foglalkoztak. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy ezekben a községekben segítjük a kommunista pártszervezetek megalakulását, a községi vezetés kialakítását, a falvakban elsősorban a mezőgazdasági termények betakarítását, szorgalmazzuk az őszi búzavetést, hogy 1945-ben arathassunk. E területen gondozásba vettük az uradalmakat is. Megbízottaink útján segítettük és ellenőriztük az állatok gondozását, a takarmányok betakarítását. A cukorrépa betakarítása nagy gondot okozott. Azt akartuk, hogy az ország cukorellátása minél kisebb sérelmet szenvedjen. A falusi kommunisták szervezték a munkaerőt és csoportosan mentek az emberek az uradalmakba a cukorrépa, a kukorica és más termények betakarítására. A dolgozókat az uradalmak készleteiből természetben fizettük. Az elszállásolásukról úgy intézkedtünk: ha megfelelő más hely nincs, úgy igénybe kell venni a kastélyokat is. Általában a földesurak nem gondoskodtak korszerű munkásszállásokról, így a munkások birtokba vették a legtöbb helyen a kastélyokat is. Ebből eredően történt a következő eset is: A betakarítási munkák ellenőrzése során a kondorosi határban Geiszt Gyula másfélezer holdas uradalma mellett haladtam el. Már estefelé volt az idő és a répamunkások kisebb csoportokban ballagtak a gazdaság központja felé. Elhatároztam, hogy meglátogatom a munkásokat. Szóltam a sofőrnek, hogy menjünk be a majorba. Érdeklődésemre a volt cselédasszonyok elmondták, hogy csabacsüdi munkások dolgoznak az uradalomban és a kastélyban szállásolták el magukat. Elbeszélésükből úgy tűnt, hogy egyik-másik asszony sajnálja a kastélyt. Már a kastélyban a munkásokkal beszélgettem, amikor bemutatkozott egy 30 év körüli fiatalember, mint a földesúr komornyikja és arra kért, hogy hallgassam meg. A kastély szobáit mutatta meg és arra hívta fel a figyelmem, hogy a munkások beülnek a fotelekbe, bepiszkolják a huzatokat, a fényes parkettára szalmát szórnak és azon alszanak. — De ez mind semmi — vezetett tovább, és egy kárpitozott falú szobába nyitott, amelyben egy igen széles tornyos ágy uralta a szoba terét. Három takaros parasztlány tartózkodott ott, akik az imént jöttek be a munkából. Köszönésem derűs jókedvvel fogadták. — Tessék nézni titkár úr — kezdte a komornyik — ez a méltóságos kisasszony szobája. Az ő ágyát használják ezek a lányok — mondta elcsukló hangon. — Na és, mit akar ezzel mondani? — Legyen szíves eltávolítani innen őket. — Azután hová küldjem őket? Megmondaná? -— Akárhová, csak ne legyenek itt! '427