Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Borus József: Békés megye felszabadulása

A 3. üteg motoros felderítő járőre már a Kondoros felé vezető úton talál­kozott a mintegy 35 harckocsival és 30 tehergépkocsin gyalogsággal Endrőd felé törő ellenséggel. Endrőd déli szélén a harckocsi-reteszállást már nem le­hetett megszállni. A parancsnok a 3. üteg menetben levő harccsoportját Gyoma nyugati kijáratánál vitte állásba, mivel az ellenséges él a felderítő járőr vissza­érkezésekor már elérte Endrőd bejáratát. A 3. üteg állásváltoztatását nem lehetett eléggé gyorsan végrehajtani, mert a szántóföldet az előző kétnapos esős időjárás erősen fellágyította. End­rődön az oszlop és a műhelyek megkísérelték, hogy a sáros utcákon át elérjék a főutat. A betörő ellenséges harckocsik azonban meglepték őket. Az a kísér­let, hogy a lánctalpas járműveket legalább az út mellett kihozzák a helység­ből, nem sikerült, mivel az átjárást mély árkok zárták el. A parancsnokot este 19.00 óra körül a repülőhadtesttel folytatott telefon­beszélgetésben a repülőtér harcparancsnokává nevezték ki. Az összes repülő­alakulatot neki rendelték alá. II. A védelem felépítése: Most a repülőtér védelmének megszervezése volt a feladat. Békés térségéből nem érkezett felderítési értesülés, mivel a 2. üteg motoros felderítő járőrét kozákok meglepték és szétugrasztották. Szeghalom térségé­ből a felderítő járőr 19.30-kor jelentette, hogy a Körös-hidat Űjiráznál és Szeg­halomtól délre két-két harckocsi és gyalogság tartja elfoglalva. Vésztő térségé­ből az 5. üteg 18.00 órakor jelentette, hogy Vésztőn ellenséges páncélos erők vannak. Az Endrőd—Mezőtúr úton végzett felderítés során 22.00 órakor ki­derült, hogy az endrődi hidat saját gyalogság szállta meg a 3. magyar hadse­regnél levő német összekötő bizottság egyik főhadnagyának vezetésével. A harccsoportok felállításához a bevetett fegyvereket a következőképpen tagolták: A 3,7 cm-es szakaszt a hídnál az 5. üteg négycsövű ágyús szakasza felvál­totta, és a 3,7 cm-es a vasúti töltésen ment állásba, a 2. ütegre támaszkodva. A 2 üteg két 8,8 cm-es löveget a mezőberényi úton tolt előre, mintegy 1000 mé­terre. A második harccsoport a régi állásban maradt, lőiránnyal nyugat felé. A 4. üteg többi szakasza jobbról csatlakozva a 2. üteghez, a 2. üteg — a Körös folyása térségben ment állásba. A magyar 206. ezred 11. ütege ezt a reteszt négy 4 cm-es löveggel erősí­tette meg, a magyar 202. ezred 9. ütegét a vasúti töltésen vetették be, jobbról csatlakozva a 3,7 cm-es szakaszhoz. A magyarokat 7-én hajnalban kivonták. Az 5. üteg II. szakasza 02.00 órakor érkezett be Körösladányból, és a pálya­udvartól délkeletre levő hézag betöltésére ment állásba. A vasúti töltés szakasza az 5. üteg parancsnokának parancsnoksága alá tartozott, a 2. üteg harccsoportját az ütegparancsnok vezette. A keleti szaka­szon a Körösig minden részt a 4. üteg parancsnokának rendeltek alá. A 3. üteg harccsoportját a parancsnokhelyettes vezette. Az 1. üteg a Körös északi partján parancsnoka vezetésével bevetett harc­csoportjának feladata volt a) a Gyoma felőli híd és b) a Körösladány és Déva­ványa felé vezető út lezárása. A támaszpont parancsnokság és a csatarepülő-század mintegy 150 embe­2* 409

Next

/
Oldalképek
Tartalom