Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 3. szám - Dr. Borus József: Békés megye felszabadulása
A „Cigánybáró" hadművelet tervezett időpontja, pontosabban, ennek az időpontnak az ismételt eltolódása is mutatja, hogy a német hadvezetés 1944 őszén a Tiszántúlon sem tudott kezdeményezni a szovjet csapatokkal szemben. Guderian már előzőleg ismertetett, szeptember 27-i válasza Friessnernek — mint láttuk—, még azt tételezte fel, hogy október 5-ig összevonhatják a támadáshoz szükséges erőket. Friessner imént említett október 1-i parancsában már ez áll: „A hadművelet kezdete a lehető leghamarabb, az alakulatok és az üzemanyagkészletek megérkezésétől függően, valószínűleg nem október 10. előtt". Könnyű lenne már ennek alapján megállapítani: a németek még csak a „Cigánybáró" előkészítésénél tartottak, s már ezzel is elkéstek! A valóság azonban akkor, 1944 őszén is jóval bonyolultabb volt ennél, s a legutolsó órákig nem is sejtette sem a magyar, sem a német hadvezetés, hogy október 6-án hajnalban elkezdődik a 2. Ukrán Front feltartóztathatatlan támadása. Az előkészületek során azután még az október 10-i időpont is tovább módosult: a Dél Hadseregcsoport vezérkarának főnöke, Helmuth v. Grolman vezérőrnagy 23 október 5-én, éjjel 1.45-kor az LVII. páncéloshadtestnek küldött parancsában a támadás valószínű kezdete: október 121 2 9 E legmagasabb titkossági jelzésű parancsból tudjuk meg, hogy a „Cigánybáró" hadművelet Békés megyét is érintette volna. Grolman vezérőrnagy terve szerint a 6. német hadsereg már említett III. páncéloshadteste egyik, egy megerősített páncélos- vagy páncélgránátos-hadosztályból álló támadó csoportjának a Vésztő—Okány—-Sebes Körös készenléti területről a Sarkad—Gyula— Alsósimánd—Arad országút mentén kellett volna előretörnie, és Aradnál hídfőt hozni létre. Egy másik, a VIII. magyar hadtest alárendeltségébe tartozó támadó csoport: az 1. magyar lovashadosztály, a 22. SS-lovashadosztály harccsoportja, a 8. magyar tartalékhadosztály és a 6. magyar gyaloghadosztály harccsoportja Békés térségéből támadott volna keleti irányba. Fentebb már utaltunk arra, hogy az idő nem a németeknek és horthysta szövetségeseiknek dolgozott. A „Cigánybáró" terv megvalósításának lehetetlensége akkor válik teljessé, ha megvizsgáljuk, mit tervezett és tett a szovjet hadvezetés a magyar határ elérése és átlépése körüli napokban. A szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása 1944. szeptember 15-én kiadott irányelveiben a 2. Ukrán Front feladatául tette, hogy szeptember 15—19-re érje el a Kirlibaba—Beszterce—Kolozsvár—Lúgos vonalát, és innen támadjon tovább Debrecen és Miskolc irányába 3 0.A végső cél Magyarország kivonása volt a Németország oldalán viselt háborúból. A 2. Ukrán Frontnak 40 lövészhadosztálya, 2 megerődített körlete, 3 harckocsi-, 2 gépesített- és 3 lovashadteste, továbbá 1 harckocsidandára volt. A Front 750 harckocsival és rohamlöveggel, 10 200 löveggel és aknavetővel (a 76 mm-nél kisebb űrméretű lövegeket, továbbá a légvédelmi és sorozatvető tüzérséget nem számítva), valamint 1100 repülőgéppel rendelkezett. Malinovszkij marsallnak alárendelték az 1. és a 4. román hadsereget is, összesen 22 román hadosztállyal 3 1. A 2. Ukrán Front októberi hadműveletének célja az volt, hogy az ellenség erőinek Kolozsvár—Nagyvárad—Debrecen térségében történt szétzúzása után a támadást északi irányba Nyíregyháza és Csap felé folytatva találkoznak a 4. Ukrán Front erőivel. Ebben az esetben az Északerdélyben harcoló, Otto Wöhler '402
