Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 3. szám - Dr. Borus József: Békés megye felszabadulása
29-én reggel 7 órakor megérkezik a távirat a „Feldherrnhalle" páncélgránátosés az 1. páncéloshadosztálynak a Dél Hadseregcsoporthoz elrendelt odairányításáról 2 1. Mint látni fogjuk, az 1. német páncéloshadosztály október 6-án és 7-én megyénk területén harcol. Szeptember 29: „A Mezőhegyes újra birtokbavételére irányuló saját támadások kudarcot vallottak. Mezőkovácsháza és Elek elveszett. Az 1. magyar páncéloshadosztály az Ameiser harccsoport részeivel elfoglalta Kötegyán helységet. Az 1. román lovashadosztály Vésztőig és Okányig előnyomult részeit dél felőli támadással újra visszavetették." Lényegesebb változás szeptember utolsó napján sem történt. A VIII. magyar hadtest korlátozott célú támadása elérte Reformátuskovácsháza és Mezőkovácsháza északi peremét. „Az 1. magyar páncéloshadosztály Kötegyánnál erősebb ellenséges ellenállás megtörése után egészen Szalonta nyugati széléig tört előre". A Fretter-Pico seregcsoport 19.15 kor jelentette a Dél Hadseregcsoportnak: a 23. német páncéloshadosztály Nagyszalontától közvetlenül északra áll, a magyarok folytatják az előnyomulást 2 2. A Dél Hadseregcsoport hadműveleti naplójának október l-re vonatkozó része szerint e napon a Vörös Hadsereg elfoglalta Mezőkovácsházát és Kunágotát, e helység környékén és attól nyugatra október 2-án fokozódott a szovjet csapatok nyomása. 3-án az egyetlen érdemes esemény az volt, hogy a VIII. magyar hadtest alakulatai visszafoglalták Almáskamarást. 4-én nem történt említésre méltó esemény. Végül az október 6-án indult nagy szovjet támadás előtti utolsó „csendes" napra, 5-ére vonatkozó bejegyzés Békés megyével foglalkozó része: ,, . . . Végegyházára és Mezőkovácsházára benyomult az ellenség . . ." Ennek az október 6-i szovjet támadásnak a közvetlen előzményeihez tartozik az a távirat, amelyet Friessner vezérezredes 1944. szeptember 27-én 2 óra 50-kor küldött Heinz Guderian vezérezredesnek, a német szárazföldi csapatok vezérkarának főnökén keresztül Hitlernek, a Wehrmacht legfőbb parancsnokának 2 3. Friessner már a távirat bevezetőjében megállapította, hogy a szovjet hadvezetés célja a kárpáti térség birtokbavétele. A Vörös Hadsereg szembenálló erőinek és helyzetének ismertetése után Friessner megállapítja: „Figyelembe véve az utolsó két napi változást, fel kell tételezni, hogy az ellenség folytatja előretörését a magyar alföldre, anélkül, hogy bevárná a felvonulás befejezését. E hadműveletek támadási irányaként fel kell tételezni aj Támadást Budapest ellen, hogy a főváros elfoglalásával Magyarország ellenállási erejét egycsapásra megszüntessék, vagy b) Támadást általános északi irányba, a nyugati szárnnyal nagyjában a Tisza mentén, hogy együttműködésben a Beszkidek-front elleni hadművelettel a Dél és az A Hadseregcsoport összes, Keletmagyarországon álló erőit elvágják és megsemmisítsék." Friessner részletezi az alárendelt erők helyzetét és állapotát, az egyes hadseregek feladatait, s megállapítja, hogy legalább 1 páncéloshadtestre és 1—2 gyaloghadosztályra van még szüksége. Ez „elkerülhetetlen szükségesség", különben nem tudja megakadályozni „az ellenfél áttörését északnyugatra Budapest ellen vagy Debrecenen át északra, és ezzel a Fretter-Pico seregcsoport és a 8. hadsereg hátába . . ." '400
