Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - SZEMLE

sok nyomdánál a szükséges jelek hiánya rendkívül megnehezítette volna a kiadást. A jelen, jóval bővebb munka, a jól felszerelt Akadémiai Nyomdában készült s így lehetőség nyílt arra, hogy — eltekintve a pár sajtóhibától — ez a nyomdailag rendkívül nehéz szöveg szép kiállításban, nyelvileg hitelesen, kutatásra alkalmasan jelenhessen meg. Domokos két kiadványa az elmondottak alapján román viszonylatban is rendkívül jelentős, mert úttörő kezdeményezés a román népnyelvi szövegek közlése területén. Maga ez a tény is indokolja, hogy a kiadványt nemzetközi érdeklődés kísérje, amit megkönnyít, hogy a bevezető tanulmányt és a mesékhez fűződő, filológiai természetű jegyzeteket franciául is közli. Tekintettel a tájnyelvi közlésre, a kötetet jegyzék egészíti ki a szövegekben előforduló tájszavakról. Domokos meséit a modern mesegyűjtés elvei és gyakorlata szerint gyűjtötte. Nem közömbös előtte a mesélő személye, a mesélő környezete. A felgyújtott és leközölt meseben egy bizonyos társadalom jelenik meg: a méhkeréki — délkelet alföldi — magyar és román szegényparasztság világa, mely a mesékben a maga sajátságos és általános összetevőivel tükröződik. Domokos, hogy ezt a világot közelebb hozza, bevezető tanulmányában ismerteti Méhkerék történetét és megrajzolja a mesélő Vasile Gurzáu alakját, bemutatja életét. Mind a község, mind a mesélő bemutatása, annak ellenére, hogy eléggé szűkszavú és például a történeti részben a legújabb kutatások eredményeit nélkülözi, alkalmas arra, hogy a meséket magyarázza, a mesélő és a mese közötti finom és rendkívül bonyolult összefüggéseket felfedje, a mesék társadalmi mondanivalóit megértesse. Ugyanez mondható el végeredményében a mesékhez fűződő jegyzetekről is. Ezek az egyes meséket az Aarne—Thomson és a Berze Nagyiéin típusmutatók szerint határozzák meg. Sok mese, illetőleg részben motívum azonban új, kívül esik az említett katalógusok meghatározó körén. Ez onnan is adódik, hogy mindkét mesekatalógus a klasszikusnak minősülő,, elsősorban nyugati meseanyagra épült, Vasile Gurzáu meséiben pedig egy ettől sokban elütő, jobb híjján nevezzük így, délkeleteurópai mesekincs mutatkozik meg. Ezt a sajátságos, délkeleteurópai mesevilágot, — bátran szélesíthetjük ki a fogalmat: délkeleteurópai folklórt — legbeszédesebben a kötet közeikelet—délkeleteurópai történelemben mélyen gyökerező meséi (Kránovitye Márk, Pohon, Gruia stb) képviselik. Tekintve, hogy a kötetnek éppen ezek a vonatkozásai jelentik különös értékét, kívánatos lett volna bővebb, több kérdésre választ adó jegyzeteket készíteni. Ami mindezek után a mesélőt, Vasile Gurzáut, Méhkerék „leghíresebb emberét" (1963: a „népművészet mestere") illeti, elmondhatjuk, hogy gazdag fantáziájú, ügyes meseszövő, rendkívüli nyelvi gazdagsággal megáldott ember. Igen erősen köti a hagyomány, de még erősebben teremtő fantáziája. Szinte minden meséjét „hallotta" valakitől, de elmondásában az merőben más: művészien megformált, mesterien kerek. egész, számtalan szállal a való élethez kapcsolt és ugyanakkor légies, tündéri is lecz. Sok érdekes és értékes tulajdonsága közül még csak kétnyelvűségét emíltjük meg. Mindkét nyelv „anyanyelve", azaz a meséket nem fordítja egyik nyelvről a másikra, hanem hol egyik, hol másik nyelven újraformálva, „eredetiként" mondja el. Ez a tulajdonsága igen sok fontos nyelvi tanulság levonására, törvényszerűség megállapítására alkalmassá teszi meséit. Azonban az az érzésünk, hogy ehhez a közölt szövegek nem elegendőek (17 meseszöveg). Föltétlenül több szöveget kellett volna közölni, mint ahogy erre — érzésünk szerint — a szerzőnek lehetősége is lett volna. Mindezeket összefoglalva örömmel mondhatjuk el. hogy Domokos könyvével rendkívüli mértékben gazdagodott délkeleteurópai folklórirodalmunk. Amiben a mi külön örömünk sem közömbös: a kiadványban egy igen sokoldalúan felhasználható helyi forrásmunkát is kaptunk. Szeretnénk remélni, hogy rövidesen sor kerül Vasile Gurzáu teljes meseanyagának publikálására is. DR. DANKÓ IMRE '76