Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Feldmann József: Kertészeti szakkör Orosházán, a Művelődési Házban

a megye más térületéről is. Az eredmény lelkesítőleg hatott .A művelődési ház 1963/64. éves munkatervében már fontos helyet foglalt el a szakkör, annak az egész városra kiterjedő kertesztétikai propagandája. A felismerés Orosháza belterületén közel 2000 holdra tehető az a földterület, mely magánházakhoz tartozik. Ennek a területnek nagyobbrésze házikert. Az orosházi jó minőségű, magas termékenységű földek mellett sem közömbös számunkra, hogy ezen a kétezer holdon mi terem. A szakkör tagjaiban erősödött az elhatározás: háztáji kertjében senki sem tűri tovább a beteg gyümölcsfákat, kiritkult szőlőket. A tudást és gyakorlatot nyújtó foglalkozásokon egyre több orosházi kerttulajdonos vett részt és egyre világosabbá vált a művelődési ház előtt is, hogy ezen az úton kell tovább haladni. A szakkört, mint népművelési formát, a kertesztétika, a kertkihasználás, a többtermelés szolgálatába kell állítani. Aki azonban azt hiszi, hogy a már neves szakkör további fejlesztése könnyen ment. az téved. Sokan kétségbe vonták a szakkör fejlődésének lehetőségeit és itt is, ott is hallatszott a „maszek társaság" emlegetése. Valóban nálunk mindenki saját kertjében hasznosította amit a foglalkozásokon megtanult. A sok kellemetlenség közepette is hirdettük, hogy családi házak mindig lesznek és ha azok kertjei nemes gyümölcsöt teremnek, az hasznos egyénnek is, társadalomnak is. Mások viszont azt suttogták, hogy a szakkör elnevezés csak afféle megtévesztés, a vége „közös" gazdaság lesz. Egyik népművelő érthetetlen kapkodásnak nevezte művelődési házunkban egy ilyen profil megjelenését. Szerinte a művelődési ház művészetekkel, oktatással foglalkozzon. Vajon a többtermelést elősegítő szakköri oktatás, a gyakorlati kertesztétika elősegítése nem feladata egy művelődési intézménynek? A szakkör célja világos: idővel az egész városban minden kert rendezett legyen, nemes gyümölcsöt teremjen. Lehet ezt népművelők nélkül elérni? Nem lehet! Volt egy másik érv is. Mivel a kertészkedés nem vág a kultúrház profiljába, tartozzon a szakkör a helyi FMSZ-hez. Ez a kifogás logikusnak látszott, de nálunk már felmerült azonnal a kérdés: vajon ott biztosítják e az állandó, folyamatos munkát végző tiszteletdíjas szakvezetést, meglesz e a szakkör klubszerű kényelme? Biztosítják e a kívánt előadókat, lesz-e rendszeres szakfilmvetítés? A kiállítások ízléses megrendezése, a szakirodalom biztosítása, a szakkör levelezésének pontos lebonyolítása, a vidéki tapasztalatcserék megszervezése, a propagandamunka céltudatos irányítása mind-mind a művelődési otthonhoz való tartozás mellett szóltak. Mikor erről döntenie kellett a tagságnak, egyhangúlag a művelődési otthon mellett álltak. A tagságnak ez a világos felismerése alapja lett a szakkör további fejlődésének. Azóta is többször bebizonyosodott, hogy a művelődési otthon jó gazda. De a szakköri tagok meg is szerették a művelődési otthont. Először csak a tvklubban fedeztük fel őket, később színházbérletesek is jelentkeztek. Akadtak olyan tagok, akiknek a kertészeti ismeretek mellett a filmklub munkája is megtetszett. A hagyományos formák művelői, a táncosok, énekesek, színjátszók és zenészek pedig hamar megszokták, hogy a kertészekkel is közös az otthonuK. A gyakorlat egyéb felismeréseket is hozott. A népművelők felismerték, hogy a szakkör bázisa lehet a város kertkultúrájának, a következetes növényvédelmi munkának. Talán nem is annyira a tagság szaporítása a fontos, mint az, hogy a szakkör tagjai közül mind többen képzett kertészek legyenek, lakóterületük szakmai tanácsadói, gyakorlati propagandistái, a növényvédelem őrei. A szakkör tagsága felismerte, hogy a szakértelemmel kezelt házikert egész évben ellátja a családot friss gyümölcscsel, nincs szükség piaci vásárlásra, sőt feleslegeiket piacon értékesíthetik. A szakkör munkája ebben a szellemben fejlődött. 1963 őszén és 1964 tavaszán mintegy 18 ezer gyökeres vesszőt és 10 ezer gyümölcsfa csemetét ültettünk, a tagság száma elérte a százat. 1964. őszén megrendezett szőlő-, gyümölcs-, zöldség- és növényvédelmi kiállításunkat közösen rendeztük a Hazafias Népfronttal, a Városi Tanáccsal, a Földművesszövetkezettel. A kiállításon 87 termelő vett részt 320 tétellel. Az öt napig nyitvatartott kiállítást közel 7 ezer orosházi és vidéki látogatta meg. A kis könyvesasztalokról 2 és félezer forint értékű szakkönyvet vásároltak meg a lá'366