Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Szabó Gyula: Az orosházi nép tudós orvosa, Dr. László Elek élete és munkássága

pártján volt. Erről 1895. március 15-i, nyomtatásban is fennmaradt beszéde így tanúskodik: „Széchenyi mint conservatív ember a fokozatos haladás híve volt s félt a rázkódtatásoktól... Kossuth demokraticus alapon akarta államunkat berendezni ... A közvélemény, de azt hiszem, a történelem is Kossuthnak adott igazat..." 1902-ben beszédet mondott Kossuth Lajos születésének évszázados emlékünnepén. Az előadást nemzeti színű keretbe foglalt címlappal kinyomtatta a község, hogy a lakosság között széjjelosszák. Már akkor felveti, hogy illenék valami közhasznú intézményt alkotni Orosházán Kossuth tiszteletére. Ügy tudjuk, hogy ez a kívánsága is csak a felszabadulás után teljesedett, amikor a mezőgazdasági technikumot. Kossuthról elnevezték. Közéleti szereplést fejtett ki mint az Orosházi Takarékpénztár alapító tagja, majd társadalmi alelnöke, majd elnöke. A becsület dolgában kérlelhetetlen volt. Haragudott a csalókra. Számos felolvasást tartott a nagyközönségnek és a kaszinóban is. Jelentősnek tartjuk 1905-ben írott „Svédországi utam" című, saját kiadású 32 oldalas munkáját. Ez a könyvecske a következő feliratot viseli: „E művecske az orosházi sanatorium egylet tulajdona. A befolyó jövedelem a tüdőbetegek József sanatoriuma czéljaira fordíttatik." Ebben az írásában, az útiélmények mellett, küzd és érvel az alkoholizmus, a tüdőbaj ellen. Könyvével is bizonyítja nemeslelkű áldozatkészségét, a közügyek iránti odaadását. Magánélete Egészséges életmódja, józan mértékletessége képessé tette a sok munkára. Szabadidejében kertészkedett. A vasútnál volt kis kertjében szöllőt szemzett, rózsákat oltott, gyümölcsfákkal bíbelődött. A hajnali órákban kelt, és reggel 7 óráig kertjében foglalkozott. Aztán rendelt és a betegekhez ment. Nemcsak tanította a népet az egészséges táplálkozásra, hanem maga is aszerint étkezett. Rozskenyeret és saját termesztésű gyümölcsöt fogyasztott szívesen. Mindig egyenletesen evett, mindig ugyannyit. sem többet, sem kevesebbet, kétszer nem szedett az ételből — csak kedvence, a töltöttkáposzta volt kivétel. A napilapokat mindig végigolvasta. Egészséges humorérzéke bizonyítja kiegyensúlyozottságát. Zsebnaptárának egyik dátumánál a következőt jegyezte be: „Mától kezdve nős vagyok." Szerette a komoly zenét. Felesége esténként zongorázott. Szeretett utazgatni belföldön, külföldön. Nagyon jószívű, igazságos ember volt, mindenkin segített, aki hozzáfordult. Nagyon szerette a gyermekeket. Rájuk gondolt 25 éves községi orvosi jubileumán: „Községem iránti szeretetből, nemzetem iránti ragaszkodásból, 25 évi munkával szerzett filléreimből, a következő alapítványt teszem: 1.000 Ft évi fizetésemből évenként 200 Ft-ról lemondok ... egy majdan a község által állítandó gyermekmenhely létesítésére..." Valójában inkább napközi otthont kell értenünk menhelyen. Ugyanis így fogalmaz: „Az árvákon kívül, csekély napidíjért, esetleg ingyen, teljes napi ellátást és gondozást nyerjen az oly szegény napszámos gyermeke, ki napszámmal keresve kenyerét, gyermekét emiatt nappal nem gondozhatja." Áldozatos életét 1919-ben fejezte be. Az orosházi alvégi temetőben nyugszik. Tisztelettel adózunk emberi példamutatásának. Halálának ötvenedik évfordulójára szép szoborportrét készített róla Rajki László szobrászművész, Orosháza népe emlékezésének jeléül. Szobrát annál a kórháznál fogják felállítani, melyért olyan hévvel küzdött. Nagyszerű életműve mindannyiunk kincse, ahogyan ő tartotta: „Annál becsesebb az emberi élet emléke, mentül több jó. mentül több haszon háramlott abból az emberiségre, a társadalomra." DR. SZABÖ GYULA '337