Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Juhász Antal: Orosházi subás-szűcsök

ruhájukat. Az ő primitív, évszázados tapasztalatokon alapuló fogásaikból sok átöröklődött a falusi parasztszűcsök munkájába.

3 A pásztorok kedvelték a kikészíttetlen bőrből való ún. mosatlan subát, azt tartották, hogy az ilyen zsíros subák tovább bírják a használatot.

4 A ma élő orosházi szűcsök már a kisműhelyekben tanult, kipróbált eljárások jó ismerői. A bőr először nagy fakádakba került, ahol legalább egy éjszakán át ázott. Ha tehették, akkor folyóban, kanálisban áztatták a bőröket. Reggel kiszedték a vízből és miután lecsurgott, a bőrverő vassal vagy karddal a szőre felől letisztogatták. Utána ismét megmosták, majd a szőrét a marokvassal meglökdösték. Ujabb mosás, áztatás után a bőröket bakra, kecskelábra dobálták és hozzáfogtak a húsoláshoz. A bőrt húsoló rámába szorították és a marokvasnál valamivel élesebb húsolóvassal a nyúzásnál rajta maradt árvahúst lefaragták róla. „Mikor behúsoltuk a szakmát, azután csináltuk a készítőszert" — mondja a mester. A szakma, azaz egy napi kötelező munkateljesítmény az inas és segéd számára 24 bőr kimosása és húsolása volt. Addig nem hagyhatta abba a napi munkát, míg ezt el nem végezte. A készítőszert fadézsában, forró vízben keverték: minden birkabőrre fél liter vizet, egy evőkanál sót, egy kanál timsót és 35 bőrre 4 deci vitriolt szá'270 Az orosházi subásszűcs egy dorozsmai vásáron, 1964-ben