Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Seleszt Ferenc: A faluszéli "égő" kúttól a kőolaj- és földgázig

tulajdonítható. A biztonságra jellemző, hogy egyetlen kút sem pusztult el gázkitörés következtében. Ami pedig a rekordokat illeti, ma sem szerénykedhetnek, az orosháziak fúrták az Alföld legmélyebb — 3800 méteres — kútját, s mire e sorok megjelennek az országos rekord is a múlté lesz, s csak ezután kezdenek hozzá a 6000 méter mélyre tervezett kút fúrásához. A cél azonban nem csupán az ismert területek kiaknázása, hanem újabb lelőhelyek feltárása is. Ennek alapján folynak kutatófúrások Mezőhegyesen, Battonyán, Szarvason és Szegeden is. Közigazgatásilag ugyan ez utóbbi Csongrád megyéhez tartozik, de mégis említést érdemel, mert az orosházi üzemegység alapozta meg az 1964-ben önállósult szegedi üzemet. Azóta csökkent ugyan az Orosháza határában dolgozó fúróberendezések száma, ami nem csupán az új lelőhely feltárásának tulajdonítható, hanem annak is, hogy lényegében befejeződött az itteni mező behatárolása. Ha nem is tizenkettő, mint a csúcsidőben, de néhány, feltáró fúrást végző berendezés ma is működik Orosházán. Ügynevezett termelő kutakat fúr. amelyeket bekapcsolnak a több mint száz kutat magába foglaló hálózatba. Az olajkutatás törvényszerűsége, hogy egy-egy területen először kutató fúrásokat létesítenek, majd amikor ezek eredményesek, akkor kezdődik a szénhidrogének kiaknázása. Ennek alapján vált célszerűvé 1959-ben, hogy a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat megkezdje tevékenységét. Először mindössze egyetlen szeparátor és egy, a kardoskúti vasútállomásig terjedő vezeték fémjelezte a termelés kezdetét. A napi teljesítmény ekkor alig néhány tíz tonna olaj volt. amelynek továbbításán mindössze hét cmber dolgozott. Egy évvel később hétszeresére emelkedett a napi termelés, s előtérbe került egy korszerűen felszerelt üzemegység létrehozása, ami már lényegében befejeződött. A jelenlegi hét tankállomás biztosítja annak az évi 120 ezer tonna kőolajnak a továbbítását, amit az orosházi üzem szolgáltat. Ez a mennyiség az országos termelés 6,6 százaléka. A területen azonban mégsem a kőolaj dominál, hanem a földgáz, amelyből az országos termelés több mint egynegyedét, 25,5 százalékát biztosítja az orosházi üzem. Erre a bázisra épült csaknem 400 millió forintos beruházással — a hajdúszoboszlói után — az ország második legkorszerűbb gázkezelő állomása. Ennek egyik lépcsője az úgynevezett soványgázüzem, amely az orosházi mezőben levő soványgáztároló rétegek gázát készíti elő távvezetéki szállításra. Ennek kapacitása naponta egymillió köbméter. A másik az úgynevezett dúsgázüzem, amely a dúsgáztárolók magasabb parafintartalmú gázát készíti elő és napi egymillió köbmétert továbbíthat az országos távvezetékbe. A harmadik egység az alacsonynyomású szénsavas gázszárító, ami a pusztaföldvári olajkutak kísérőgázát készíti elő szállításra. Most készül az előbbi berendezés párja, a magasnyomású szénsavas gázszárító, ami a pusztaföldvári olajtelep úgynevezett „sapkagázait", vagyis az olajrétegek felett elhelyezkedő gázt teszi felhasználásra alkalmassá. A többi mezőben kiaknázott földgáz gyűjtés és előkészítés után távvezetéken érkezik az orosházi üzembe, ahonnan megfelelő elosztás után kerül az országos és regionális távvezetékrendszerbe, onnan pedig Dunaújvárosba, Kecskemétre, Budapestre, Békéscsabára, Gyulára. A komplett gázüzem napi közel hárommillió köbméter földgáz továbbítását teszi lehetővé. '255