Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Elek László: Justh Zsigmond "kozmopolitizmusa"

aztán Justhon ragadt az elítélő jelző, annak ellenére, hogy alig volt hazánkat tudatosabban szolgálni akaró és népünket őszintébben szerető írónk a századvégen nála. A külföldi utazások, a külföldről hazahozott emléktárgyak megőrzése nem kozmopolitizmus. Ha az lenne, annak kellene minősítenünk többek között a dán Thorwaldsent és Andersent, a norvég Ibsent, a német Heinét, a görög nép szabadságáért magát feláldozó Byront és barátját, Shelleyt, az Olaszországot, Görögországot és a „Szentföldet" felkereső Lamartiriét, sőt a Sorrentóban élt Gorkijt is. A kozmopolitizmus emberi tettekben, emberi életérzésekben megnyilvánuló, nem elsősorban külsőségekben kifejeződő magatartás. Vele Justhot csak a korabeli értelmezés szerint lehet illetni, a maival nem Rövid dolgozatunkkal, amelynek nem volt célja írói rangjának, művészi helyének a kijelölése, arra vállalkoztunk, hogy sok vitát kiváltó alakját és pályáját ennek az egyetlen gondolatnak a fényénél megvizsgálva, igazságot szolgáltassunk őszinte hazaés népszeretetének. Annak a mélyen gyökerező élet- és népszeretetnek, amelyet még legutolsó levelei egyikében is így fogalmazott meg Rózsa Miklósnak Cannesban, szinte tiltakozva a világfi kozmopolita jelző ellen: „Látja, ez az én tragikumom. Ott nem lehetek, ahol szeretek lenni, ahol tán még a halál sem lenne nehéz, mert oly természetesnek teszi a faj, mely körülvesz . . . Pedig olyan jó lenne itt élni az életet".

6

4 Ez az ő valódi arca, ez az ő igazi érzése, ez volt az ő megdönthetetlen hite is. Így gondoljunk reá. ELEK LÁSZLÓ '225