Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 2. szám - Dr. Hajdú Mihály: Az orosháziak története 1744 előtt
azokat idézem, amelyek alátámasztják fenti állításomat.) „ . . . Sopronyi alamiSnából adtam, mely volt 125 fl. . . . Zombai EkkleSiára 4. . . A Győri Evangélikus Convent egy meg aranyozott kelyhet ajándékozott fl 12. Kelemen IStván Uram azon EkkleSiának egy adakozo tagja egy harangot ca huSzon három forintoSt. ... A Győri EkkleSia egy OStya Sütő vaSat ij adott még Györkönyön laktunkban. . . Horváth Győrgv, ki Vágról jött ajándékozott egy vörös SujtáSos Selyem KeSzkenyőt. 1729. Decemb." 2 8 A kapcsolat tartását igazolja továbbá az is, hogy a Tolna megyei evangélikusok a Győr megyei Bezi községből hívtak maguknak tanítót, amint egy ottani feljegyzés ezt állítja: „Drinóczy Mihályt ekkor (1758) meghívták SzentLőrinczre tanítónak ... A lakásából kiűzött, kenyerétől megfosztott Drinóczy most már mégis csak kénytelen volt Szent-Lőrinczre távozni." 2 9 Az alapunk tehát mindenképpen megvan arra. hogy valahol Sopron és Győr megyében keressük az orosháziak, illetve a zombaiak őseinek lakhelyet. Arinak kiderítésére, hogy melyik megye, esetleg melyik községek lehettek ezek, segítségül hívjuk a nyelvjárás-kutatást. A dialektológia településtörténetben való felhasználására Benkő Loránd hívta fel a figyelmet 1967-ben Zalaegerszegen, a néprajzi-nyelvjárási gyűjtőtalálkozón tartott előadásában. 30 Itt említette Orosházát is, de mivel adatait a Magyar Nyelvatlasz kutatópontjai alapján, annak térképlapjairól gyűjtötte, csak Szentetornyára vonatkozó nyelvi sajátságokat talált, s ezeket használta fel. Mint tudjuk, Szentetornya kevertebb lakosú, kevésbé hagyományőrző, s nem képviseli teljes pontossággal az orosházi etnikumot és nyelvjárást. Azonban még ennek az összehasonlításnak is volt eredménye, dominánsan kitűntek a dunántúli sajátságok. Egy aprólékosabb hangtani vizsgálat talán megoldhatná az eredeztetés problémáját, de ilyen feldolgozás földrajzilag elég ritkán található, s hiába ismerjük az orosházi nyelvjárás hangtanát Csizmadia Lajos munkája alapján, 3 1 nincs mihez viszonyítani, nem nézhetjük meg Sopron és Győr megye minden egyes községének hangtani sajátságait. Ennek ellenére nem reménytelen egészen egy kis alaposabb vizsgálat. Idézzük fel az orosházi nyelvjárássziget legfontosabb hangtani jelenségeit! 1. A magánhangzók zártsági foka: a) a > o: általában á utáni szótagban (lábom, bálbo, házom, lékaszáto, kutágos). b) e > é: hangsúlyos és hangsúlytalan helyzetben egyaránt (betyár, deszka, eszik, té, elmégy, gyerek). c) ö > ü: (ebbül, bűr, gyün, űvele, lük). d) o > u: (furu, lú). e) é > í: (bírés, csíplís, díl, ígétt, fínyes). 2. Labializáltság: a) é > ö: közepesen labializáló (böcsül, bötü, csöngő, csöpög, föl, köll, söpör). bj i > ü: ritkább (üsmer, üng, füzetís, de: firísz). 2* 205
