Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Hajdú Mihály: Az orosháziak története 1744 előtt

lóki volt stb.) Ezzel a módszerrel sikerüli 45 nevet lokalizálni. Nem számítom a lokalizáltakhoz az öt Szalai nevet, noha Gyömöre határában találtam Szalaipuszta nevű határrészt, s nagyszerűen bele is illene a családi nevek ilyen irányú vizsgálatával nyert képbe, de bizonyosra veszem, hogy ez már későbbi keletkezésű helynév, s a vizsgált nevünk a Szala, Zala pataknévre, illetve annak valamely falujára megy vissza, esetleg a Baranyai, Erdélyi nevekhez hasonlóan nagyobb földrajzi egységből, Zala megye nevéből ered. Érdemes felsorolni azokat a neveket, amelyeket nem tudtam lokalizálni. Nagyobb helyismerettel, vagy a földrajzi nevek folyamatban levő összegyűjtése után biztosan meg lehet még néhányat határozni, hiszen ma csak egy pusztanév, dűlőnév őrzi sok régi, elpusztult falu nevét, melyből családnév lett. Babai, Bikádi, Buzi, Csatalai, Gabnai, Hegyi, Kocsondi, Madai, Nyigrinyi, Pataki, Sédeni, Séllei, Szokodi, Zilici (biztosan Zselicség valamely községe), Zsirkai. A lokalizálható helynévből képzett családnevek a következőképpen oszlanak meg: Sopron megye: 12 Vas megye: 9 Győr megye 8 Tolna megye 7 Somogy megye 3 Az ország többi része 6 Tehát közel 25 százalékuk Sopron megyére utal. A mellékelt II. számú térkép szemlélteti azoknak a községeknek az elhelyezkedését, amelyek orosháziak családnevének váltak alapjává. A betöltött kör ® biztos, az üresen hagyott O valószínű megfelelést jelent. (Néhány név ugyanis több községhez is tartozhat: Kéri, Szilasi, Zsedénvi stb.) A térkép alapján mi sem volna egyszerűbb, mint azt kijelentenünk, hogy Tolnába ezekből és a körülöttük levő községekből jöttek az orosháziak. A névtan alapelveinek a megsértése nélkül azonban ezt nem tehetjük. Közismert ugyanis, hogy a magyar családnevek kialakulása a jobbágyság körében végbement még a XV. század folyamán, különösen Nyugat-Magyarországon. (A földbirtokos nemesség neve már a XIII—XIV. századtól kételemű.) Tehát a XVIII. század elején Tolnába költözött magyarok már legalább kétszáz, ha nem háromszáz esztendőn keresztül viselték nevüket, és semmiképpen sem azért hívták őket Csepreginek vagy Sitkeinek, mert éppen Csepregről vagy Sitkéról érkeztek. Az viszont kétségtelen, hogy nevüket valamikor azért kapták, mert valami közük volt ahhoz a helységhez, amelyről elnevezték őket. (Mint ahogyan a foglalkozásnevet viselőknek is közük volt valaha a nevük jelentette foglalkozáshoz, de azt senki sem állította még eddig, hogy az orosháziak 34.2 százaléka szabó, kovács, csizmadia stb. foglalkozású iparos volt, mikor letelepült. A családnevek ugyanis több mint egyharmada foglalkozásnév volt! — Ez igen fontos jelenség egy további kutatás szempontjából.) Azt el kell ismerni, hogy később, még a XIX. században is voltak szórványosan spontán névváltozások, s éppen olyankor, mikor egyik faluból a másikba költözött a jobbágy. Ilyen nagy mértékűt azonban már a XVII. század végén '202