Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - SZEMLE

Suki Antal stílusos díszleteiről és Gyarmathy Ágnes korhű jelmezeiről csak a legteljesebb elismerés hangján szólhatunk. Várszínházunk második bemutatója a XVIII. századi népszerű olasz szerző: Goldoni vígjátéka A jogadósné volt. Szerencsés választásnak bizonyult Mirandolina történetének műsorra tűzése. Azokat igazolta, akik azt bizonygatták, hogy megfelelő darabválasztás esetén nemcsak történelmi drámák színteréül alkalmas a gyulai vár. Néhány estére napfényes, olaszos hangulatot árasztottak magukból a komor középkori téglafalak, páncélos, fegyveres vitézek viaskodása helyett sokkal békésebb harc folyt a színpadi fogadóban, ugyanakkor a várfalon és a toionyerkélyen is kedves melódia váltotta fel a csatakiáltást, a harcra hívó kürtszót. Maga a vár is fontos, nélkülözhetetlen díszletté vált, akár úgy, hogy a külső várfalon helyet adott a vendéghívogató fogadócégérnek, vagy vidám kedvű fiatalok bájos dalainak, akár pedig a színpaddal, ahol az olasz trattoriák, a dalmát gastoinák hamisítatlan légkörét érezhettük. Mindez már eleve nagyszerű alaphangulatot teremtett magához az előadáshoz. Békés András rendezői koncepciója épített erre a motívumra, hiszen a szereplők mozgatásában. beállításában messzemenően figyelembe vette a vár adottságait. Emellett nagy érdeme rendezői munkájának, hogy akkor, amikor jókedvű komédiázást teremtett a színpadon, ugyanakkor elkerülte az egyes szerepekben rejlő, ripacskodó megoldásra csábító lehetőségeket, buktatókat. A szereplők közül a Mirandolinát alakító Dómján Edit játékát kell első helyen említenünk. Bájos megjelenése, ügyes ravaszkodása — ahogyan felülteti, illetve magába bolondítja főúri vendégeit — kedves humora, az előadás legnagyobb sikere volt. Mellette a három főurat alakító Kaló Flórián, Pákozdy János és Lőte Attila járult hozzá jelentős mértékben a darab sikeréhez. Ugyanakkor viszont Szersén Gyula — a „vetélytárs" Fabrizio szerepében inkább duzzogó, durcás kisfiúnak tűnt, így szinte alig hihető, hogy a rangos, illetve pénzes hódoló mellett éppen őt választja férjéül a szépséges Mirandolina. Csányi Árpád díszletei és Mialkovszky Erzsébet jelmezei is tetszettek, mint ahogyan az elismerés hangján kell szólnunk Bácskai György kísérőzenéjéről, az előadás egyik hangulatos színfoltjáról is. A jubileumok — így a Várszínház félévtizede is — felmérésre számvetésre ösztönöznek. Visszatekintve az indulás óta eltelt időre, nyugodtan kijelenthetjük: a gyulai Várszínház beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Produkcióival minden évben egyik érdekes és értékes színfoltja a nyári szabadtéri programnak. Nem lehet a Várszínház előadásait egyetlen hasonlóval sem összevetni, hiszen amit Szegeden a Dóm tér, Szombathelyen az Isis szentély jelent, azt Gyulán a vár nyújtja. Ez az a lenetőség, amely színházi vonatkozásban országosan egyedülálló, s amelyet maximálisan ki kell használnunk. A vár teremtette különleges légkörbe illő darabek hírére azután ezrek és ezrek jönnek el Gyulára. Az egyre javuló propaganda révén az utóbbi két évben már eljutott a várszínházi előadások híre a szomszédos országokba, — így az onnan érkező nézőkre is számítanunk kell. Mindez arra kell ösztökélje a Várszínház művészi bizottságát, a rendezőket, a színészeket, hogy egyre igényesebb produkciókkal lepjék meg a gyulai Várszínház barátait, évről évre visszatérő látogatóit. Ha ezt az utat járják, akkor nyugodtan nézhetnek az újabb évek, az újabb sikerek felé. DR. PAPP JÁNOS 162