Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - VITA - Dr. Becsei József: Békés fejlesztésének néhány kérdése

Az előbb említett ellentmondás csak történelmi folyamatában érthető, de megértése feltétlenül fontos, mert a jövő fejlődése szempontjából rendkívül fontos következményei lesznek. A település határain kívüli munkavállalás a 60-as évek elején szükségszerű volt, mert Békés nem tudott kellő munkaalkalmat biztosítani a mezőgazdálkodásból felszabaduló munkaerőnek. Ezért a foglalkozást váltók egy része egyben el is költözött a község területéről, így egészen mostanáig csökkent a község lakossága. Az utóbbi években az elköltözés és a más településben való munkavállalás oka nem a helyi munkaalkalom hiánya volt, hanem egyrészt a meglevő munkalehetőségek milyensége, másrészt kicsit divattá vált nem Békésen dolgozni, harmadrészt a község által biztosított társadalmi szükségletkielégítés színvonala játszanak közre a nagyarányú ingavándorlásban. A jövőben viszont arra kell számítanunk, hogy a jelenleg eljáró dolgozók egy része megtalálja Békésen is a „számítását", s ez magával vonja azt, hogy a népesség nem csökken, hanem növekedni fog. Az előzőekben a község funkcionális struktúrájának azt a legfontosabb vonását, fejlődését emeltem ki, aminek a legdöntőbb hatása van a távlati fejlesztésekre. A funkcionális sajátosságok ennél természetesen sokkal több oldalúak, mert lényeges jegye Békés életének a közigazgatási szerepkör, a kulturális szerepkör, de ezek fejlődésében az elmúlt évtizedben nem fedezhettünk fel olyan átalakulásokat, amelyeket újra kellene értékelni. Amit mégis érdemes megemlíteni, az a közlekedési kapcsolatok kérdése. A vasútépítések időszakában a község elvesztette a peremvonal menti fekvésből származó előnyeit, amivel a történelem során rendelkezett. Békés ugyanis a Körösök ártere és a békés—csanádi löszhát találkozási vonalára, tehát különböző termelési területek találkozásánál települt, aminek fejlődése nyolc évszázadon keresztül kedvező hatása volt. A vasutak építésekor a fővonal kikerülte a községet, s így forgalmi árnyékba került. Napjainkban azonban a közúti közlekedés mind nagyobb jelentőséggel rendelkezik, s ebből a szempontból Békés előnyös helyzetben van, hiszen a Tiszántúl egyik legfontosabb főútvonala, a 47. sz. Szeged—Debrecen-i út, áthalad a községen. Sőt az épített új utak a járás valamennyi települését a járási központhoz kapcsolják, s így Békés már most is sokkal inkább forgalmi központjává vált a járás településeinek, mint amennyire az volt a „vasút-korszakban". Azt hiszem, a közúti közlekedést, mint a jövő közlekedési terét, az eddigieknél nagyobb méltatásban kell részesítenünk, ha igazi jelentőségét községünk életében helyesen akarjuk értékelni. A továbbiakban a község néhány arculati sajátosságáról teszünk említést. Ennél a kérdésnél is csak a legfontosabb jegyeket emelhetem ki, mert a részletes tárgyalás iti sem cél. Mint már említettem a község közigazgatási határa 22 130 kat. hold, ebből a belterület 2337 kat. holdat (13.4 km

2) foglal el. 1960-ban ezen a belterületen 17 643 fő élt. Az egész község területére számított népsűrűség ekkor 170,1 fő/km

2 volt, a belterületre számított sűrűség pedig 1315,9 fő'km

2. Ez kb. feleakkora, mint Békéscsaba, vagy Gyula belterületi népsűrűsége és valamivel magasabb, mint Orosházáé, de még alföldi viszonylatban is csak a közepes nagysághoz tartozik. Természetesen a belterületen belül helyről-helyre más népsűrűségi nagyságokat találunk, mégpedig szoros kapcsolatot tartva a község alaprajzi sajátosságaival. A legmagasabb sűrűségével — nagy általánosságban — a halmazos alaprajzú, valamint a község ÉNy részén levő ún. „hóstat"-szerű településrészek tűnnek ki. Közepes a népsűrűség nagysága a szalagtelkes településrészeken, és alacsony a népesség tömörültsége a sakktábla alaprajzú területeken. Az alacsonyabb népsűrűség természetesen lazább beépítettséget is jelent, ami viszont a kommunális ellátás magasabb költségeit vonja magával. Már a népsűrűségi viszonyok vizsgálata (2. ábra) alapján is elkülöníthetjük a község belterületén belül egyrészt a legbelső, nagyjából „T" alakú városmagot, az ezt övező falut és az ezen kívül következő kerteket. Ezt az elkülönítést az egyéb vizsgálatok, pl. a lakosság foglalkozás szerinti megoszlása, is alátámasztják. Természetes, hogy ezen övezetek funkcionális feladatai, gazdasági, sőt egész társadalmi életük is külön „világra" tagozódik, s más és más feladatokat kell, hogy ellássanak majd az 50—100 évvel idősebb Békésen is. Az is természetes azonban, hogy az egyes övezetek nem éles vonallal határolódnak el egymástól, hanem fokozatos az átmenet egyikből a másikba. A fenti három övezetből bennünket a legjobban a városmag, a földrajzi értelem124