Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 1. szám - G. Vass István: A békéscsabai 1891-es agrárszocialista mozgalom
nak, s hogy a napszámosok és mezei munkások szabják meg a napi díjakat, a gabonarészt, amelyért a földtulajdonosok az aratást kiadni tartoznak . .." (Az egyik cseléd fel is szólította gazdáját " nem az ispánt vagy a földesurat, hanem a „gazdáját"!hogy számára órát állíttasson az istállóba, mert ő jövőre naponta csak nyolc órát tartozik dolgozni.) A községben ebben az időben tízen járatták a Népszavát, két előfizetője volt a cseh nyelvű „Socialni Demokrat" és egyegy előfizetője a Budapest és a Vlasztyu Svet című lapnak. A mozgalom helyi szervezését és széles körű elterjedését mutatja továbbá, hogy egy „tót nyelvű", kérdésekből és feleletekből álló kiskáté is közkézen forgott a községben (március végén egy példányt a belügyminiszterhez is felterjesztettek). Önállósodását pedig az is bizonyítja, hogy a főispáni jelentés szerint ekkor már közvetlen kapcsolatot teremtettek a budapesti szociáldemokrata központtal 2 0. Közben, az egyre érezhetőbbé váló munkahiány, az élelmiszerek árának szinte napról napra tapasztalható emelkedése, az új közúti törvény alapján kivetett adó, valamint a csabai Népbank bukása kapcsán kitudódott sorozatos visszaélések hatása alatt, egyre fokozódott a munkáskörök által megcsillantatott lehetőségek, a jobb lét után sóvárgó napszámos nép elégedetlensége. Az események A 2-i események ismertek: a május 1-én még békésen szétoszló tömeg 2-án félholtra verte a főszolgabírót, a községi rendőrbiztost és néhány gúnyolódó gazdát, délután pedig megütközött a kivezényelt katonasággal, minek mindkét oldalon több sebesülés az eredménye, Pongrácz András pedig, a tíz évi katonai szolgálat után alig egy hónapja leszerelt szerencsétlen napszámos, néhány nap múlva belehalt súlyos sebeibe. A megtorlás nem késett sokáig. Délután 6 órára a vezetők és résztvevők közül 15 egyént tartóztattak le, a következő napokban pedig még többeket is, hiszen később a tárgyalások során 31 embert ítéltek el 2 1. De a szenvedélyek még sokáig kitöréssel fenyegettek. A csabai mozgalom egyik sajátos — bár nem leglényegesebb — vonása éppen az, hogy míg Orosházán a mozgalmat egy nap alatt sikerült elnyomni, addig „Csabán ... a fellázadt nép szenvedélyeinek kitörései oly magasra hágtak, hogy a közrend fenntartása céljából az eszközök legutolsóbbikának alkalmazását több ízben majdnem megkísérelni kellett..." állapítja meg az egyik főispáni jelentés 2 2. Május 3-án az ismét összegyűlt tömeg megkísérelte az előző nap elfogottak kiszabadítását. Az ekkorra Nagyváradról idevezényelt 2 század (a helyi alakulatokban nyilván nem bíztak) azonban ebben megakadályozta. Ezen a napon az elöljáróság, a felelősségre való figyelmeztetéssel, szlovák nyelvű falragaszt bocsátott ki, amely azonban teljesen hatástalan maradt. 2 3 Május 4-én a váradi katonaságot visszavezényelték, este azonban már Aradon riadóztattak egy zászlóaljat azzal, hogy Csabára kell jönniük. Egész éjszaka készenlétben voltak, de reggel lefújták a riadót. Egy zászlóalj azonban egész 8-áig készenlétben állt. 2 4 (Aradon egyébként olyan hírek terjedtek el, hogy Orosházát és Békéscsabát körülfogta a lázadó tömeg és föl akarják gyújtani.) Május 5-én a sebesült főszolgabírót helyettesítő vármegyei főjegyző táviratban sürgette az alisoánt, hogy a munkáskör alapszabályainak jóváhagyását megtagadó belügyminiszteri végzést minél oVibb továbbítsa a községhez, mert ennek kihirdetése talán megerősítené a helyi ható8
