Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - SZEMLE

szaktekintélyek, a haladó gondolkodású művészek legjobbjai kerültek, mint Lukács György, Bartók Béla, Babits Mihály, Osvát Ernő, Kernstock Károly stb. Erre késztetett az oroszországi forradalom lelkesítő példája, Lunacsarszkij, Gorkij kultúrforradalmat kezdeményező, szervező munkája is. A hivatalos nyilatkozatokból, interjúkból, helyszíni riportokból is kiderül, hogy értelmiségünk tele volt aktivitással, figyelemre méltó, nagyszabású kulturális tervekkel, elgondolásokkal. A kulturális forradalom nálunk is kibontakozóban volt: a) Az iskolai nevelés területén: rendszeres mesedélutánok színészi előadásokkal és művész rajzolókkal; nyolcosztályos általános iskola terve; a munkára való neveléssel öszszekapcsolt középiskolai reform; haladó gondolkozású előadók a bölcsészkaron, munkásegyetem létesítése. b) Bartók a zenei nevelés olyan terveiről ad nyilatkozatot, amely 1945 után Kodály Zoltán irányításával válik valóra. c) Meghirdetik a tájszínházak programját, amelyet elsőnek Juhász Gyula mint színházi vezető Szeged környékén valósít meg még 1919-ben. d) Somogyban művésztelep létesül RipplRónai József festő és Vedres Márk szobrászművész vezetésével. e) Az államosított filmipar élén olyan személyek tervezik a klasszikus értékű és haladó szemléletű filmek megalkotását, mint a később világhírűvé váló filmrendező: Korda Sándor. f) Móricz Zsigmond termelőszövetkezeti regényt tervez, melynek vázlatát ismerteti a Somogyi Vörös Üjság. Alkotók, kritikusok, cikkírók „megtervezik" a születő új művészet jellegzetességeit is, amelyek közt említik a dinamizmust, a monumentalitást és a felfokozott pátoszt. 133 nap nem elegendő ahhoz, hogy az új művészet, a forradalmi szocializmus művészete nagy művekben realizálódjon. Az úttörő szerepet vállaló írói és művészi csoportok is jórészt a korábban megalkotott műveiket adják közre. A kibontakozó sajtóvitákból kiderül, hogy az avantgardista, formaromboló, eszmeileg az anarchizmushoz közel álló Ma c. folyóirat köre és a nyomort naturalista eszközökkel ábrázoló epigonista szociáldemokrata írók, költők lapja, a Népszava és Az Ember körül egyre élesebb harcba keverednek, és elvitatják egymástól a kulturális forradalom vezetésének a jogát. Kassák Lajos és Kun Béla éles hangú vitája után — mint korábban is — Lukács György elvi állásfoglalása hoz megoldást az Internacionálé június 15-i számában. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy az 1919 januárjában elhunyt Ady Endre forradalmi költészetét példának lehet tekinteni. Ezt igazolja számos Ady-dokumentáció, a Nyugat és a Huszadik Század Ady-emlékszáma, az írók Ady-ünnepsége, tömegek felvonulása Érdmindszenten Ady szülőházához, gyűjtőmozgalom Ady szobra elkészítésére, egyetemi előadások Ady költészetéről, végül az egykori „holnapos" költőtársnak, Emőd Tamás vallomásos írása: „Ez az Ady Endre forradalma". Az Írók Szakszervezetének elnöke, Ady nagyváradi barátja, Bíró Lajos már első cikkeiben hangoztatta, hogy „Budapest... olyan proletárforradalmat képvisel, amely egyúttal nemzeti forradalom is." Barta Lajos pedig, a korszak egyik legnevesebb szocialista szépírója már a szocialista forradalmár internacionalista büszkeségével vallja májusban, a honvédő harcok idején, hogy a magyar proletariátus az orosz után első, amely az új történelmi formának politikai realitást adott. A radikalizálódó polgári értelmiség csatlakozása a proletárhatalomhoz, sőt a szocialista párthoz nemcsak előnyökkel járt, de a fokozódó gazdasági, katonai, külpolitikai nehézségek és a szükségszerűen erősödő osztályharc viszonyai közepette elhidegülésre, válságra és egyre több ellenforradalmi megnyilvánulásra vezetett. A kommunista értelmiség akkor még maroknyi csapata — önálló kommunista párt és kellő harci tapasztalat hiányában — végül is magára maradt az ideológiai küzdelemben. Megrendítők a fiatal kommunista iró-publicisták (Lengyel József, Révai József stb.) cikkei a bukás előtt: látták a hibákat és igyekeztek leleplezni a vezető pozíciókba beférkőzött ellenforradalmárokat, de a tanácshatalom hanyatlását már nem akadályozhatták meg. Így a dokumentumokból bizonyítható kulturális forradalom is megszakadt, és csak a felszabadulás után teljesedhetett ki. Ma már közhelynek számít, hogy nemzetünk mindig akkor került a társadalmi haladás élvonalába, mikor összhangban cselekedett a nemzetközi forradalmi mozgalmakkal, tehát 1848, 1919 és 1945 forradalmas tavaszán. A „három tavasz" összetartozandóságát az Ottörő és a KISZ méltán tette az ifjúság jelszavává. Szükséges közelebbről és tüzetesebben is megismerni ezeket a dicsőséges korszakokat a maguk teljes valóságában: figyelemre méltó ered136