Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Krupa András: Az ismeretterjesztés hatókörének felmérési kísérlete Békécsabán, Gyulán és Bihaugrán

gyulai könyvátlag még jobb: 296 (Lásd az 1., 2. táblázat). A számbavett biharugraiak könyvátlaga 39,6, míg országosan a mezőgazdasági munkások és alkalmazottak 58,9%-a legfeljebb 10 könyvvel rendelkezik. Az újságok, folyóiratok összehasonlítását ezzel a módszerrel nem tudtuk megtenni, mert a központi statisztika csak előfizetőket tart nyilván, mi viszont a rendszeresen olvasott sajtótermékek számát és fajtáját dolgoztuk fel: Békéscsabán egy megvizsgált személyre 4,4, Gyulán 3,7, Biharugrán 2 újság, ill. folyóirat jut. Az olvasott folyóiratfajták számának összevetése különösen a két városnál mutat eltérést: Békéscsabán 120, Gyulán 67 fajta újságot, folyóiratot sorolnak fel. A megyeszékhelyen a különböző szakfolyóiratok száma növelte meg a választékot, amely végeredményben többféle üzem, több megyei intézmény, szerv logikus következménye, de érdekes módon külföldi lapot alig említenek (gátja talán az idegen nyelvekben való jártassági hiánya, de ezt adatok nélkül nem állíthatjuk biztosan). Szép az újságfajták száma Biharugrán: 42, érthető módon itt elsősorban a napi- és a népszerű hetilapok dominálnak. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy az Élet és Tudomány a felmért körökben népszerűségben a Népszabadság és a Békés megyei Népújság után következik, maga mögött hagyva más napi- és hetilapot. A felmérés tanulságai. Minden adata következetesen sugallja az ismert megállapítást: a kulturális igények elért szintje újabb, magasabb fokú igények kielégítésére sarkall. S talán ez az egyik legfontosabb tanulság, mert az előadásokról szóló vélemény, a „kívánságlista", a szemléltetés értékelése, valamint a kulturális ellátottság ismertetett adatai félreérthetetlenül erre utalnak. Azok, akik kitöltötték a kérdőíveket, akár Békéscsabán, akár Biharugrán, saját maguk művelődési szintjét adták, és akarva, akaratlanul bizonyítói lettek ennek a tételnek. Több a rádiójuk, TV-jük, több könyvet és folyóiratot olvasnak, mint az átlag; réteghelyzetüktől függetlenül többször járnak el ismeretterjesztő rendezvényekre is. A magyarországi társadalmi rétegeződésről szóló cikkében Ferge Sándorné ugyancsak erről ír: „Az egyik ilyen törekvés a kulturáltabbnak ítélt életforma kialakítása. Ez részben kifejezetten művelődési kiadások (könyv, színház stb.) arányának növekedését jelenti, de emellett más vonatkozásban ... is megmutatkozik.''^ Az ismeretek megszerzésére, bővítésére, a látóhatár kiszélesítésére vonatkozó igény, akármilyen szinten is (láttuk az adatokból), elsődlegesen „a kulturáltabb életforma" területéről jelentkezik, azoktól, akik arra a kérdésre, hogy mi vonzotta az előadásra, azt felelik: „továbbképzés", akik a TV iránti kérdésre pedig ezt: „nincsen,, de lesz". Ilyen értelemben sem a televízió, sem más kulturális tényező nem ellenfél, nem versenytárs, hanem kölcsönösen, közösen, együttesen ható nagyon fontos eszközök a tudományos megismerés, a műveltségbővítés útján. Ebből az aspektusból nézve a direkt ismeretterjesztő forma, kisegítve minden hatékonyságot fokozó eszközzel, jelentős helyet foglal el a műveltebbé emelésben, és az adatok bizonysága szerint semmit sem veszített népszerűségéből. A másik tanulság nem kevésbé fontos, s erre különösen a biharugrai számok elemzése kell, hogy intsen: Sokan vannak, akik már bekerültek az ismeretterjesztés hatókörébe, noha nem végezték el az általános iskolát, kevés újságot, könyvet olvasnak, és művelődési igényük is csekély, de még többen vannak, akik kívül esnek ezen a körön. A felmérési kísérlet tapasztalatanyaga talán éppen ahhoz ad nagyobb erőt minden népművelőnek és ismeretterjesztőnek, hogy az utóbbiakat is a művelődök nagy táborába vezessék. DR. KRUPA ANDRÁS 77