Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - G. Vass István: A békéscsabai 1891-es agrárszocialista mozgalom

pl. a vetésterület megoszlása is bizonyít: 1895—96-ban a megye vetésterületének 47,36%-át, tehát csaknem felét foglalta el a kenyérgabona; a kenyér- és takarmánygabona, valamint a szemes tengeri vetésterülete pedig az összes terület 87,87%-át

1

1. Ugyanakkor a munkaigényesebb ipari növényeket, mint pl. a cukorrépát, 1889—90-ben még csak kísérleti parcellákon termesztették Békés megyében

1

2. Másrészt viszont megjelentek a gépek, melyek egyre inkább csökkentették a munkások iránti keresletet. Ezt bizonyítja, hogy míg pl. a csabai járásban 1860-ban 65 napig tartott az aratás, addig 1894-ben — a közben megnőtt vetésterület ellenére — már mindössze 30 napig, s Békéscsabán 1885. és 1894. között 32-ről 59-re emelkedett a gőzcséplőgépek száma

1

3. Az 1880-as évek közepén megakadt a környező falvakba irányuló kitelepedési folyamat is

1

4, az ipar pedig — nem is beszélve az ekkor még szinte teljesen jelentéktelen helyi iparról — képtelen volt felszívni a felesleges munkaerőt. A földszerzés is teljesen lehetetlen volt a számukra, hiszen a megyében Békéscsabán voltak legmagasabbak a földárak: elérték a holdankénti 750 Ft-ot is ugyanakkor, amikor a megye más vidékein 4—500 Ft. volt a maximum

1

3. 1891. Ha most magát a békéscsabai mozgalmat vizsgáljuk, szembetűnő, hogy a szervezkedésnek nincsenek olyan hagyományai, mint pl. Orosházán. A források arról tanúskodnak, hogy a szervezkedés az orosházi és csorvási mozgalom hatására, s az ottani vezetők közvetlen biztatása és segítsége nyomán 1890 végén, 1891 elején indult meg. Az első megbízható és pontos adat 1891. február 27-e

1

G, amikor is a munkáskör alakuló ülését hívták össze. A főszolgabíróhoz ez ügyben február 25-én benyújtott kérvényt 31 napszámos terjesztette elő, s ez arra mutat, hogy egy szűk, laza csoportosulás már korábban is lehetett, amely azonban ekkor még nem nélkülözhette a külső segítséget. A február 27-i gyűlésen mintegy 2000-en jelentek meg. Jelen volt a csorvási Horváth András és Puskás János is, akik az alapszabály tervezetet hozhatták magukkal. A gyűlés a tervezetet elfogadta, 427-en rögtön be is iratkoztak, s ideiglenes vezetőséget választottak, melynek többek között Pluhár György, Korcsok János és Maján János voltak tagjai

1

7. A főszolgabíró természetesen rögtön figyelmeztette őket, hogy amíg a belügyminiszter az alapszabálytervezetet jóvá nem hagyja, addig mindenféle további tevékenység tilos, sőt két nap múlva a hozzá továbbításra benyújtott alapszabályokat, valamint az alakuló gyűlés jegyzőkönyvét azzal adta vissza, hogy még egy példányban másolják le és a főispánhoz címzett újabb kérvényt is csatoljanak hozzá. Az egyébként is népszerűtlen, nyers, gyakran önkényeskedő főszolgabíró (aki korábban, az 1870-es években, magát országosan kitüntető Ráday-csendőr volt), nyilvánvalóan rosszindulatú akadékoskodását megelégelő földmunkások alapszabálytervezetüket most már közvetlenül az alispánhoz küldik el, aki március 16-án továbbítja is azokat a belügyminiszterhez

1

8. Sztraka főszolgabíró természetesen nem ok nélkül akadékoskodott, hiszen a vezetése alatt álló községet jól ismerte, s napról napra tapasztalhatta a korábban oly „nyugodt és megbízható" nép mozgolódását, melyet teljes egészében a „vándor népapostolok" tevékenységének rovására írt. (Azt persze nem tudhatta, hogy zaklatásával az adott időszakban ahelyett, hogy lecsillapítaná 6