Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 1. szám - G. Vass István: A békéscsabai 1891-es agrárszocialista mozgalom
előbbi kategóriát csak részben számítjuk is ide, Békéscsaba területének több mint háromnegyed része paraszti tulajdonban volt. A 100 holdon aluli birtokok megoszlására vonatkozóan sajnos csak járási adatok állnak rendelkezésünkre, de mivel a csabai járás mindössze Csabát és Üjkígyóst foglalta magába, s mivel e kategória a járásban is közel olyan súlylyal szerepel, mint a község birtokmegoszlásában, nem vagyunk kitéve komolyabb tévedésnek, ha a továbbiakban — szükséges kiegészítésképpen — a járás adatait idézzük. Ezen adatokból szembetűnő a C—10 holdas kisparaszti birtok csekély súlya (9,27%, a megyében 9,40%, de Orosházán több mint háromszorosa: 31,64%), s az 50—100 holdas (tehát többnyire már idegen munkaerővel dolgoztató) paraszti birtok jelentős súlya (14,36%, a megyében 9,87%, Orosházán pedig mindössze 5,94%). 4 Mindez arra figyelmeztet, hogy a békéscsabai mozgalmak valóságos hátterének megismerése szempontjából a parasztságon belüli ellentétek vizsga lata még talán jelentősebb, mint Orosháza esetében. Ezen ellentétek többek között a kincstári földek és nagybirtokok parcellázásainál is megfigyelhetők. A békéscsabaiaknak két jelentősebb vásárlásáról tudunk a tárgyalt időszakban: 1887-ben a bodzási és megyeri pusztákból 4570 kat. holdat 5, 1899-ben pedig a Trautmansdorf-féle birtokból 8045 kat. holdat vásároltak. 6 Már az elsőnél szembetűnő, hogy a több mint 4.5 ezer holdat mindössze 158-an vásárolták meg (közel 30 holdas átlag), s bár részletes kimutatás a parcellázás arányairól nem áll rendelkezésünkre, annyi bizonyos, hogy mivel a község mint testület vett fel kölcsönt az első részletek fedezésére, csak olyanok igényeit vették figyelembe, akik kellő biztosítékokkal rendelkeztek, s továbbá azt is tudjuk, hogy a község által nyújtott segítséget nem vette igénybe, s a kollektív felelősséget nem vállalta 23 gazda, akik maguk 1755 holdat (76 holdas átlag) vásároltak. 7 Még érdekesebb az 1899-es vásárlás, melyet a jórészt nagygazdákból álló képviselőtestület tisztán üzleti szándékkal bonyolított le, hiszen még abban az évben továbbadta csabai, szénási, bánfalvi stb. kis- és középbirtokosoknak, s így alig egy év leforgása alatt — nem utolsó sorban saját községük kis- és középparasztjainak (középparasztnak nevezve a 10—20 holdas gazdákat) kihasználásával — közel 100 000 Ft tiszta nyereségre tett szert. 8 Ha még figyelembe vesszük a forrásokban szórványosan előbukkanó utalásokat, .melyek szerint a gazdák a harmados Kukorica után még súlyosabb robotot és uzsorát követeltek, s még szigorúbban behajtották a télen kölcsön adott gabonát, mint a nagybirtokok intézői 9, talán nem elhamarkodott a következtetés, hogy az agrárproletariátus és a nagybirtok között kétségtelenül fennálló, s jelen esetben sem elhanyagolható ellentétek mellett — Orosházához hasonlóan 1 0 — elsősorban a földmunkások és meggazdagodott parasztbirtokosok között feszülő ellentétet hangsúlyozzuk. S bár nyilván az események puszta véletlenje hozta így, mégis szinte jelképesnek tekinthető, hogy május 2-án a gyülekező munkások a főszolgabíró és a rendőrbiztos mellett egy ellenük szóló gazdát vertek meg. Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy az ellentétek miért éppen a 90-es évek elején éleződtek ki ily mértékben, kevés egy helység vizsgálata. Mindenképpen döntő fontosságú volt azonban, hogy a megye mezőgazdasága számára lezárult az 1870-es évekre jellemző extenzív terjeszkedés korszaka, ugyanakkor még alig vette kezdetét a gazdálkodás intenzívebbé válása, amit 4
