Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - Dr. Tábori György: Jamina-Literatyfalva-Újcsaba (Adatok Békéscsaba-Erzsébethely településtörténetéhez)

letében ismertette az ügyet, amit az elvetett. Azok után jelentését az alábbiakban összegezte: j 1. Békéscsaba város nem járul hozzá az elszakadáshoz, mert az „anyaváros" gazdaságilag meggyengül, az új helység pedig nem lesz képes a reá rőt terheket viselni, mert lakosai vagyontalanok, főleg csak lakóházaik vannak, földje kevésnek van, és mint „ ... napszámosok és cselédek élősködnek." 2. Jamina lakosainak száma 3272 fő, 597 lakóház van a területén és legalább ugyanannyi család, évi adójuk 6709,51 forint, a kérelmezők — 440 bemutatott adókönyv alapján — 4031,39 forint állami adót fizetnek, van egy községházának alkalmas épület (a mai Orosházi és Wagner utca sarkán), mely Csaba község tulajdona, amit a jaminaiak meg akarnak vásárolni, van két jókarban levő népiskola, amelyeket a csabai ev. egyház tart fenn, a templommal együtt, Jamina lakosainak 723 hold és 236 négyszögöl földje van, melyből 512 hold a létesítendő új község határában fekszik, „ ... így földjük jövedelméből meg tudnak élni," Békéscsaba községi pótadójából a reájuk eső rész 2276, 97 forint, A Jarrjnáboz tartozó földek megoszlása: 132 hold 937 D-öl kereki szántó 3 hold 383 D-öl kereki rét 10 hold 1185 D-öl kereki terméketlen 4P5 hold 240 D-öl jaminai szántó 9 hold 1225 D-öl jaminai rét 6 hold 385 D-öl jaminai szőlő 0 hold 390 D-öl jaminai legelő 64 hold 1598 D-öl jaminai terméketlen A jelentés végül megállapítja, hogy az önállósulni szándékozók több állami adót fizetnek, mint az évi adó fele, a kérelem az alispán által jelzett törvénycikk alapfeltételének megfelel, azért az elszakadást és az önállósulást a szolgabíró javasolja. A megyei törvényhatósági gyűlés 1881. szeptember 12-én tárgyalta az ügyet, és 315/1881. szám alatt elutasító határozatot hozott, az alábbi indoklással : 1. az 1876. évi V. tc. 41. §-a csak azon esetre intézkedik, amikor egy puszta akar önálló községgé alakulni, de egy városrésznek különvállásáról a törvénycikk nem intézkedik, ,, . . . a törvény sem ezen, sem más szakasza — városrésznek különvállását — nem tartalmazza s így folyamodók kérelme a törvényes alapot nélkülözi," 2. a törvénycikk által megszabott anyagi feltételeknek sem tudnának megfelelni, és általában mindazokat az anyagi terheket, viselni, amelyek egy önálló községre hárulnak, így: közigazgatási, közoktatási, katonai elszállásolási, katonai elszállásolás pótadójával járó terhek, nyilvános betegápolás és a községi jegyzői nyugintézeti járulék terhei. Mindezekért kérésük az idézett tc. 39. §-a értelmében sem teljesíthető és kérik a belügyminisztert, hogy a kérelmet utasítsa el. A belügyminiszter 1881. december 4-én kelt leiratában a kérelmet valóban elutasította, a megyei határozat indoklása alapján. A miniszteri döntésről értesítették a jaminaiakat, de abban nem nyugodtak meg, és 1882. február 20-án másodszor is kérelemmel fordultak a minisz46