Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - SZEMLE

tán kezdeményezésű, óvónőtől inspirált, illetőleg eszközökkel is támogatott) szerepjátékok megfigyelése alapján helyes következtetéssel adja tanácsként: szükséges az óvónői ötletadás játékkezdéskor, vagy játékötlet elapadásakor, — főleg passzív csoportoknál — amelyek nehezen találnak témát; de csak a legszükségesebb esetben folyamodjanak alkalmazásához, mert még a legjobban szervezett ötletadás alapján kialakult játék sem éri el az önállóan kezdeményezett játékok színvonalát. HOLLÓNÉ PÁLFI IRÉN ÉS HOLLÖ SÁNDOR (Sopron) „Az értelmi képességek fejlesztése az óvodai zenei nevelésben" c. tanulmányukban az iskolaérettség szempontjából oly fontos értelmi erők fejlesztésének lehetőségeire utalnak egy sajátos területen. Főleg az érzékelés és észlelés, a figyelem jó tulajdonságai, valamint a megfigyelő képesség és a gondolkodás fejlesztésére jótékony hatást gyakorol az óvodai ének-zene tanulása a szerzők meggyőző fejtegetései szerint. „Az óvodai számolás-foglalkozások élményszerűsége" cikkében ECSEDI ANDRÁS (Kecskemét) a konkrét tevékenységek és az emóciók szerepét emeli ki a tartós mennyiségi fogalmak kialakítása folyamatában. Korszerű nevelés-lélektani szemlélettel jól hasznosítható pedagógiai eljárásokat tud javasolni e fontos képzési területen. — FUCHS JÓZSEF cikke zárja e részt: „Az oktatás szerepe az óvodáskorú gyermek ábrázoló tevékenységében" címmel. Gazdag pedagógus tapasztalat és külföldi szakmai táiékoztatás alapján keresi az óvodáskorú gyermek életkori sajátosságainak legmegfelelőbb rajzdidaktikai alapelveket. Nem a teljesség igényével, hanem spontán adódóan felvet néhány problémát, mint például azt, hogy a valóság közvetlen megfigyelése, vagy pedig korábbi élmények emlékképei alapján rajzoltassuk-e a gyermekeket? Szemben az általa ismertetett lengyel felfogással a konkrét, irányított észlelés alapján való rajzolásra alkalomadást tartja helyesnek. Érdekes javaslata a szerzőnek, hogy a valóság lényeges sajátosságai jobb felismerése érdekében előzze meg az anyagmintázás egyes tárgyak rajzoltatását. A kötet III. főrésze LÉLEKTANI TANULMÁNYOKAT foglal magába. Az első tanulmányban SZAKÁCS GYÖRGY (Szarvas) folytatja az előző kötetben megkezdett fejtegetéseit: „A pszichológiai tárgyú megismerés ismeretelméleti kérdései" című fejezetben. A hazai kutatásunkban ez eléggé elhanyagolt problémakörben a szerző színvonalasan tisztáz fogalmakat, differenciál lelki folyamatokat a szemléletabsztrakció összefüggéseit elemezve. NÉMETH SÁNDOR (Sopron) az óvoda iskolaelőkészítő szerepének szemmel tartásával bocsátkozik egy igen fontos pedagógiai feladatkör lélektani alapjai keresésébe „Az iskolai tanuláshoz szükséges alapvető magatartási formák kialakulásának vizsgálata" c. tanulmányban. Mintegy 2000 I. osztályba beiskolázott gyermek tanuláshoz való viszonyának elemzése alapján megállaoítia, hogy az iskolaérettség biztosítása érdekében az óvodában fejleszteni kell a szándékos figyelmet, az óvodások önuralmát és a kívánt iskolai magatartást kialakító cselekvésmotívumokat. Hozzáfűzhetiük feitegetéseíhez, hogy mind az óvodának, mind a családnak meg kell találnia azokat a módszereket amik a gyermek feladattudatát és tanuláskedvét kialakítia. E módszerek kifejtésére azonban a cikkíró itt nem vállalkozott. Kiemelkedően figyelemre méltó SOMLAI ANDRÁS (Sopron) tudományos vizsgálata, melyet „Az észlelés fejlődésének kísérleti vizsgálata a konstrukciós játéktevékenységben" c. tanulmányában közölt. A konstrukciós játékoknak általában a képzelet és a gondolkodás fejlődésére gyakorolt hatásáról jelentek meg tudományos közlemények. A szerző e komplex értelmi fejlődésből egy részterület vizsgálatát ragadia ki és közérdeklődésre méltó megállapításokat tesz az óvodásgvermek észlelésében létrejövő fejlődéslélektani változásokról. A IV. rész NEVELÉSTÖRTÉNETI tanulmányokat tartalmaz. TÖTH LAJOS; Tessedik Sámuel feleségének kisegítő pedagógiai tevékenysége, BENKÖ KÁLMÁN: A szovjet pedagógia hatása — a magyarországi szocialista óvoda kialakulásának kezdeti éveiben — a dokumentumok tükrében", és BAUERNÉ BARLA GABRIELLA Gorkij hatása a szocialista gyermekirodalomra címmel. Mindhárom tanulmány értékesen egészíti ki neveléstörténeti ismereteinket. Az utolsó, az V. részben két tanulmányt találunk. Az egyiket ENYEDI SÁNDORNÉ (Sopron) írja információs jelleggel „Az óvodáskorú gyermekek szülői szeretetre nevelése az Szovjetunióban" címmel, a másikat SZŰCS GYULA (Szarvas) írta C. Freinet munkásságáról, a magyar óvodapedagógia számára tanulságul. Freinet világszerte nagy hatást gyakorló pedagógus, aki nemcsak az iskolai, hanem az óvodai oktatónevelő gyakorlat számára igen fejlesztő hatású pedagógiai elveket és módszeres eljá453.