Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 3. szám - SZEMLE
A MAGYARORSZÁGI ÓVÓNŐKÉPZŐ INTÉZETEK NEVELÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMENYEI V. 1967. Hat esztendeje kapta a szarvasi Óvónőképző Intézet azt a megtisztelő megbízást, hogy gyűitse össze a három magyarországi óvónőképző intézet tanárainak tudományos munkáit és évente egy-egy kötetben publikálja. Induláskor a kiváló szakember és tudós Hanzó Lajos, majd elhunyta után Tóth Lajos szerkesztette e tudományos közleményt, amit jelenleg Elek László intézeti tanár szerkeszt. A kötetek évről évre gazdagodnak, s mind tiszteletreméltóbban szolgáliák az óvodai nevelés és az óvónőképzés, illetőleg a továbbképzés tudománvos elméleti megalapozását. Rendkívüli előrelépés ez a korábbi állapotokhoz képest, amikor még csak elszórtan és többnyire kívülállók tollából olvashatott az érdeklődő az óvodáskorra vonatkozó pszichológiai és az óvodai nevelés területéről vett elméleti cikkeket és tanulmányokat. Itt most az V. 1967-ben megjelent kötet rövid ismertetésére vállalkozom, ami nem könnyű feladat, mert a nagy (A/5-ös) alakú 320 lapos műben 26 cikket és tanulmányt találunk. Ez V. kötetet ünnepi számnak szánták a szerzők, amennyiben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Makarenkó-évfordulókra utaló tanulmányt olvashatunk a kötetben (L. Kabanova — Moszkva —) és egy jól sikerült Makarenkó-plakettet találunk a művészi fedőlapon. A kötet öt problémakörből gyűjti és közli egy-egy főrészben foglaltan a tudományos publikációkat és cikkeket. Az I. rész „A SZOCIALISTA ÓVÓKÉPZÉS NEMZETKÖZI ÉS HAZAI KÉRDÉSEI" címmel 14 külföldi és belföldi szerzőtől közöl információ jellegű és érdekes problémákat felvető közleményeket. KABANOVA bevezető cikkéből tájékozódhatunk a SZU-ban folyó óvodai nevelés és óvónőképzési rendszer területén ötven év alatt elért hatalmas eredményekről. — BERNSTORFF a berlini óvónőképzőben folyó képzési problémákról, és ezek megoldására irányuló törekvésekről és eredményekről tájékoztat. A CSEHSZLOVÁK ISKOLAÜGYI MINISZTÉRIUM közleményéből megismerhetjük a csehszlovák óvónőképzés helyzetét, MILANA PERISITY cikkéből pedig a jugoszláviai óvónőképzést. E tájékoztatók közlését igen szerencsésnek tartjuk, mert hiánypótlók és értékes tapasztalatcseréhez segítenek. Ezt követően magyar szerzőktől olvashatunk e részben. MIKLÓSVÁRI SÁNDOR a M. M. Pedagógusképző Osztály vezetője a szocialista nevelőképzésről, TÓTH Lajos igazgató (Szarvas), e kötet szerkesztője a szocialista óvónőképzésről — kiemelve a szarvasi neveléstörténet haladó hagyományait — közölnek értékes gondolatokat a Szarvasi Óvónőképző Intézet új kollégiumának felavatása alkalmából. Az óvónőképzés hatékonyságának fokozását kívánja szolgálni a kötet első értékezés jellegű közleménye: „óvónőképző intézeti hallgatóink alkotó aktivitásának jelentősége az oktató-nevelő munka folyamatában. A publikáció szerzője KRAJNYÁK NÁDOR (Kecskemét) a képzés igen aktuális problémáját veti fel. Pedagógusképző intézeteink is beleesnek abba a hibába — amitől az egyetemek sem mentesek —, hogy a szakma területén felhalmozott tudás minél nagyobb mértékben való átadására fordítják a fő gondjukat, a vizsgákon ezekről követelnek hű beszámolót és így a jó emlékezet s nem az önálló gondolkodás és a tudás használni tudása szempontjából értékelik a hallgatóikat. A kettő egyenrangúságát hangsúlyozva a szerző a hallgatók aktivitásra nevelését sürgeti. Sajnos nem vállalta a szerző ez aktivitásra nevelés módszereinek kidolgozását, — pedig ez komoly nyereség lett volna, — hanem csak felmérés alapján a tanulásra motiválás százalékos arányait közölve ismertette az óvónőképző intézet aktív hallgatóinak jellemző típusait. E típusok szerinti jellemzés a közlemény legjobban hasznosítható része. A tanulmány végül is arra öszönöz, hogy a képző intézeti tanár necsak közölje az anyagot, hanem a közölt ismeretek aktív feldolgozásához is segítséget adjon. BÜZÁS LÁSZLÓ—GLÓZIK JÁNOS (Szarvas) társszerzők tollából került ki „A szocialista óvónővé válás kezdeti szakaszának világnézeti problémái" című tanulmány. E rendkívülien értékes pedagógiailélektani vizsgálatban először a tanév elején felmérték a kutatók az óvónőképzőbe került hallgatók frkölcsi-elvi, politikai és ideológiai felfogását, világnézeti értékelő képességük feilettségi szintjét. A felmérésből megismerhetővé vált a család, az iskola, a sajtó által ed.lig nevelt fiatalok világképe, eszmei-politikai arculata, világnézeti szemléletük hiányosságai. Ezt követően egy fél év múlva a képzés folyamán a nevelőtestü11* 451