Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 3. szám - SZEMLE
L: TUDOMÁNYOS EMLÉKÜLÉS BÉKÉSCSABÁN 1968. március 15-én a város újjáépítésének 250. és várossá nyilvánításának 50. évfordulója alkalmából Békéscsaba Város Tanácsa, a TIT Országos Történelmi Választmánya, a Magyar Történelmi Társulat, a TIT Békés megyei Történelmi Szakosztálya és a Békés megyei Népművelési Tanács Helytörténeti Bizottsága Békéscsabán, a városi tanács nagytermében, tudományos emlékülést rendezett. babák György a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy Békéscsaba 250 éves története szemléletesen bizonyítja; eredményeket elérni csak összefogással, csak a közösség együttes erejével lehet. Ezt bizonyítja a környező területek fokozatos termővé tétele, az élővízcsatorna megépítése stb. De ezt bizonyítják napjsink eredményei is, amikor széleskörű társadalmi összefogással igyekszünk napról-napra modernizálni, korszerűsíteni városunkat (csatornázás, út- és járdaépítés, közvilágítás, parkosítás stb.), hogy eltüntessük a hajdani „nagyfalu" nehéz örökségét. A 250 éven végig tekintve elmondhatjuk, hogy városunk lakossága a dolgos hétköznapokon írta történetét. De kivette részét az igazságosabb társadalom megteremtéséért folytatott küzdelemből is: a Viharsarok mozgalmaiból, melyeknek esetenként központjává is vált. A fejlődés igazi lehetőségét azonban csak a felszabadulás teremtette meg. Országos jelentőségű ipari üzemek, korszerű lakónegyedek, nagyarányú közművesítés — ezek a fejlődés legfontosabb tényei. Van tehát mire emlékezni. S hogy e tanulságokban gazdag 250 évet méltóképpen tárhassuk városunk lakossága elé, elhatároztuk, hogy a városra vonatkozó történeti kutatások legújabb eredményeit egy tanulmánykötetben jelentetjük meg. Dr. Fügedi Erik kandidátus (a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának tudományos munkatársa) Békéscsaba újjátelepitése címmel tartott előadást. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy amiről beszélni fog, az nem látványos események és erőfeszítések sorozata. Gazdasági-társadalmi tényeket, adatokat sorakoztat majd egymás mellé, hisz Békéscsaba újjátelepítését tulajdonképpen egy mondatban is összefoglalhatnánk: 1718-ban szlovák agrárlakosság telepedett ide, és gazdasági tevékenységbe kezdett. — E tény mögött azonban sok minden húzódik meg. A területnek a török kiűzése utáni elnéptelenedését szemlélteti, hogy míg Pozsony környékén 30/km2, addig Békésben 7/km2 volt a népsűrűség. így ezen alföldi területek vákuumként vonzották a Felvidék és a Dunántúl lakosságát. E vákuum legerősebben éppen 1718 táján hatott. Az ide települők legtöbbje Nógrád és Hont megyéből származott, de jöttek más megyékből, többek között az Alföld peremvidékéről is. A betelepedés ütemét a következő adatok érzékeltetik: 1719-ben 36, 1720-ban 56, 1733-ban 274 család, 1745-ben pedig 2445 fő élt Békéscsabán. A népsűrűségbeli különbség mellett a Felvidékről való elvándorlásnak gazdasági és társadalmi okai voltak. Gazdasági helyzetükre jellemző, hogy a helyben termett gabonából egyszerűen nem lehetett megélniük. Ezért az Alföldön vállaltak részesmunkát, s 434.
