Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Tábori György: A szarvasi csárdások, gazdaifjak és kvantik táncmulatsága

A lakosság szám szerinti megoszlása földdel rendelkező gazda napszámos, mezőgazdasági cseléd és egyéb foglalkozású iparos 1900-ban 16 698 1910-ben 16 973 3 226 3 525 2 735 3 474'' Ezek előrebocsátása után vizsgáljuk meg, hogyan szórakozott a szarvasi fiatalság, amelynek körülbelül a fele a 46 000 katasztrális holdat kitevő határban, a tanyákon lakott.

5 A vasárnap délutáni táncmulatságuk, népmulatságuk helye — megemlékezésünkben csak ezzel foglalkozunk — a 19. század elejétől, a Körösön túli füzes volt, amelyből 1889-ben hasították ki az Erzsébet ligetet, és építették annak közepe tájára a fából készült pavilont, a „nyári mulatóhelyiséget, kioszkot".

6 A múlt század eleji táncmulatságok lefolyásáról nincsenek pontos ismereteink. Az 1870—75-ös évek közötti vigalmakról is csak annyi, hogy azokon a gimnázium felsőbbéves tanulói is részt vettek. Az emlékezés, a táncmulatságok emlékének felelevenítése az 1890—1914-es évek idejéből való, ezt olyan közlőktől tudjuk, akik annak idején maguk is részesei voltak a vasárnap délutáni táncoknak, amelyeknek idénye húsvét másodnapján kezdődött és ősszel, Szt. Mihály napja után végződött. A legények és lányok kisebb csoportokban, déli 1 óra tájban mentek ki a Ligetbe, de külön a csárdások és külön a gazdaifjak. Táncaik is külön voltak. A csárdások a pavillonban, a gazdaifjak a Liget első körén, az akkor még ott álló három gesztenyefa alatt a füvön táncoltak. Mindkét csoport a helyi fúvószenekar hangjaira táncolt, amit ők magyar zené-nek neveztek. Leggyakrabban csárdást, polkát jártak, de ritkán még valcert is.

7 A táncmulatság lefolyása a két helyen azonos volt. A legények és lányok táncolni vágyó tömege a tánchely szemben levő oldalán állt. A legény a távolból szemelte ki táncosát és fejével intett feléje, ennyi volt a felkérés. Néha két lány is elindult a fejbólintásra, ilyenkor a legény szóval intette le a nem választott lányt. Táncközben tilos volt a lekérés, a párok egymással nem beszélgettek, a táncszámot végig kellett járni, amelynek befejezésével minden köszönés nélkül, helyben szétváltak és ki-ki ment a csoportjához, hogy a zene újabb dallamára a legény másik párt választhasson. Á mulatság korán, már 4 órakor, a Rákóczi indulóval véget ért a csárdásoknak és a gazdalegényeknek, mert nekik a távoleső tanyákra kellett kimenni, hogy ott az állatolí esti etetését idejében elvégezhessék. A gazda vagy a szülő már induláskor figyelmeztette a legényt, hogy „o stvrtej priahaí" '4 órakor fogni kell' a lovakat. A csárdások közül kerültek ki a helybeli summások, akiknek kéthetenként volt szabad vasárnapjuk. Idejükkel szabadabban rendelkezhettek, részükre a Rákóczi induló hangjai 6 órakor csendültek fel. A Ligetből hazatérők énekszóval vonultak, kisebb csoportokra oszolva, külön a legények és külön a lányok. Ilyenkor kaptak össze a csárdás legények a gazda- és iparoslegényekkel, de a táncmulatság rendjére vigyázó, minden alkalommal kirendelt községi rendőrök és a csendőrök hamar szétválasztották a verekedőket. Általában a csárdáslegények voltak a kötekedőbbek, még a lányok is „olyan férhetetlenek voltak." A csárdás elnevezés magyarázatát a szarvasiak úgy értelmezték, hogy a béresés csárdáslegények mindig virtuskodók, kötekedők, verekedők voltak, minden alkalommal a csárdást táncolták a legszívesebben, „az volt a legkedvesebb táncuk". Társadalmi helyzetüket tekintve ez a magatartásuk a gazdákkal szembeni ellenállásuk egyik megnyilvánulása volt, amit szórakozásuk közben sem tudtak elfeledni. Az iparos fiatalok is jártak vasárnap délutánonként a Ligetbe, de nem vegyültek el a két táncoló csoportba, csak messzebbről nézték kíváncsian azok szórakozását. Ilyenkor a csárdáslegények sokszor beléjük kötöttek és a legényeket a kvantók, a lányokat a kvantóke gúnyos megjegyzéssel illették. A korabeli társadalmi ellentétek többek között nemcsak a szórakozásokban, de a viseletben is eltérést mutattak. Neumann Jenő idézett munkájában írja, hogy 1872-ben, a Bolza kertben feltárt férfi sír ruhaanyaga épen került elő, amely bőrtüszőből, rövid derekú ingből, keskeny karimájú és magas tetejű kalapból állt, „ilyen 429.