Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona

véget a halál. Az ezután következő mindössze 10 hónap Tessedik Sámuel késő aggságának szomorú korszaka volt. Az egész életében oly rendkívüli tevékenységhez szokott férfiúnak számolnia kellett azzal, hogy a félévszázad lángoló lelkesedése immár nem teremhet újabb gyümölcsöket. Utolsó éveiben visszapillantásokkal, emlékei papírra vetésével foglalkozott. Akkor írta meg önéletrajzát is. És hogy egész életének tragikumba fordulása teljes legyen, a sors még irodalmi tevékenységének gyakorlásától is megfosztotta. 1817-ben kezdődött súlyos szembetegsége minden valószínűség szerint hályog. „Balszemem — írja — egészen elhomályosult, s a jobbal is, kivált borult időben, a templomban alig voltam képes a betűket és az emberek arcvonásait 3 lépésnyiről fölismerni. Kilátásaim 77 éves korom miatt magyon aggasztóak és szomorúak." De a sors végül mégis könyörületes lett hozzá, látóegének teljes beborulásától megkímélte: 1820. dec. 27-én meghalt. Halála közvelten okául az anyakönyvi bejegyzés csak "senectus"-t öregséget, azaz végelgyengülést jelöl meg. Ezt a szűkszavú értesítést is sikerült kiegészítenem ismeretlen adalékkal. 1820. dec. 20-án egy új temetőrész első halottjának, a kis Kasnyik Annának temetését ő végezte. Schlotterbeck Kristóf naplójában azt olvassuk, 1820-ban éppen e Chován Kálmán emléktáblája egykori iskolájának falán 351