Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona

festik Tessedikék családi életét. Tehát mégiscsak tudott a kemény Tessedik Sámuel gyöngéden szeretni ? Áthatotta-e lényét a szülőnek gyermekével szemben minden más fölött álló érzelme? Az a szeretet, mely egyik oldalról tekintve önzőnek nevezhető? Gyermekei által készített sírfeliratának az a kitétele, hogy nem annyira magának, vagy övéinek, de elsősorban népe javának élt. . . — tudatos följajdulás akart-e lenni a gyermekek részéről, hogy ők a néppel szemben csak másodikok voltak? Cáfolja-e ez a vallomás, következetlenné lesz-e a sírfölirat bekezdő soraival szemben, hogy ,,a legjobb szülőnek" állították a síremléket, gyászoló gyermekei? Ezekre a kétségekre maga Tessedik többször megfelelt. Akár önéletrajzát, akár sok egyéb írását olvassuk, megfelelő helyeken meghatóan csendül ki szavaiból a feleségét imádó, gyermekeit rajongva, féltőén és büszkén szerető apai szív dobogása. Az a boldog büszkeség, ahogy megemlékezik nemcsak két felesége, de -gyermekei derékségéről, sikereiről, szép előrehaladásáról — mind megdöntheti a szeretetlenség vádját. Még Hajnóczyhoz írt leveleiben is részletesen kitér gyermekeire. Mindez csak azt bizonyítja, hogy Tessedik azok közé a régi divatának bélyegezett nevelők közé tartozott, kik tudták a szigort a szeretet szolgálatába állítani. Kik túlzó, talán hibás szigoruk alkalmazásakor egy percre le nem vették tekintetüket a jövőből feléjük integető célról. Az általa szuverén meggyődéssel üdvözítőnek hitt célirány követése a saját egyéniségének másokba való átültetéséből állott. Ezen út kitűzésén és betartásán épült föl szigorú és mégis forró apai szeretete. így alakulhatott ki a megfigyelő kortársak egyöntetű Ruzicskay György műterme Szarvason 349