Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona

hetetlen dolgoknak . . . betanulása volt legnagyobb kínja fejemnek és szi­vemnek". (Önéi. 27.) Az eljárásban bizonyos rugalmasságra van szükség, a nem elsőrendűnek, a mellékesnek alárendelésére a lényeg megtarthatása vé­gett. A túlmerev magatartás bukásra vezethet,, az erős egyéniség útja ritkán járható zökkenések nélkül. Tessedikben kétségtelenül volt bizonyos parancso­lásra, uralkodásra való hajlandóság. Szarvas korlátlan ura, Dorfkaisere lehe­tett volna, ha eljárásaiban nem fékezik. Céljai üdvösségének feltétlen hite összeütközéseket provokált már csak ezért is. Nagy tévedése volt az is, hogy a saját altruista egyéniségét másokra is rákényszeríthetni vélte, hogy nem szá­molt az emberek közti különbségekkel, önsanyargatásig menő szorgalmát csakúgy, mint önalkotta céljai helyességét másokban is látni akarta, nem szá­molva a mások elképzeléseivel, sőt tehetségeivel sem. Tessedik iskolájának főbejárata fölött levő egykorú latin nyelvű felirat: „Ezzel az intézettel száműzzük hazánk iskoláiból a renyheséget, mert a tudniakarásnak ezt az emlékművet a szarvasi nép az utódok érdekében állította fel. 1791." Ám a tévedések késői meglátása, ha szívfájdalmát is okozta, mégsem ve­zette soha nemtelen érzelmekre. Bukása egy egész magaalkotta világ bukását jelentette, s ő tudott napirendre térni efölött. 53 évi szarvasi papi pályájának jelentős része ádáz támadások pergőtüzében telt el. Talán természetesnek, törvényszerűnek ítélnénk, ha ez gyűlölködővé, bosszúvágyó emberré tette volna őt, amilyen gyűlölködő ellenfele volt. Pedig ő csak védekezett, s ha békéltetésről volt szó, arra mindig készen állott. Bosszúvágy és dac sohasem sötétítette jellemét. 1802-ben sikerült ellenfelének egy utolsó, végzetes csa­pást mérni reá: keresztülvitte egy egyházmegyei gimnázium fölállítását. Ez Tessediknek szívéhez nőtt drága gazdasági intézete halálát jelentette. Élete hátralevő része azért érthető fájdalmas hangulatban telt el. Ámde jellemét ez a végzetben kényszermegalkuvás sem törte össze. Tudott a megváltozott vi­szonyokhoz józanul alkalmazkodni. Ferenc fiát nem habozott beadni abba a gimnáziumba, melynek felállítása élete legnagyobb tragédiáját okozta. Sá­muel fia pedig apja jóváhagyásával elfogadta ugyané gimnázium gondnoki tisztét. Nem kevésbé vonzóvá teszi lelki arcképét egy másik ecsetvonás. Nagy életmunkája fölemelte Tessedik Sámuelt a hír szárnyain, s özönlött feléje az 343

Next

/
Oldalképek
Tartalom