Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 3. szám - Dr. Nádor Jenő: Tessedik Sámuel egyénisége, testi és lelki alkata, otthona
volt — szerették tréfás-gúnyos mosollyal emlegetni unokai-dédunokai körökben, s ha tenyerünkre téve mérlegeljük azt, a J betűs pici aranygyűrűt, melyet valami ritka alkalommal ajándékozott Johanna leányának, alighanem helyt adunk a fenti megállapításnak. Azt igazolják bizonyos családi-háztartásbeli adatok, és az egy süvegcukorról, szirupról és mézről szóló, mik 7 évig ellátták a Tessedik család szükségletét. Mindez a vád azonban elhalványul, ha figyelembe vesszük, hogy a zsugori családfő elsősorban önmagától vont meg minden pénzre váltható élvezetet: nem ivott, nem dohányzott, s a költséges szórakozásoknak esküdt ellenségévé szegődött már ifjú korában. Arról azután, hogy a „spormeister" a családi körön kívül mit ért el zsugoriságával és kereskedői szellemével, arról beszélhetnek a szarvasi hatalmas Tessedik-templom, a torony és az emeletes iskolaépület, melyek fölépítése együtt összesen 40 000 forintba került, úgy, hogy 489 forint és 51 krajcár még maradt is az egyházi pénztárban, pedig akkor még ilyen célokra nem szoktak granáriumot eladni, dehát, a kalmár érzéstől sem idegen igazgató-lelkész a szükségesnél kétszerte több fát hozatott le a Tiszán és a Körösön, s a fölöslegen sem maga, sem hívei nem osztoztak, azt eladták, úgy hogy a templom faanyaga ingyenben volt. Az iskolaépület pedig a régi összedűlt templom tégláiból, meg az újnak építésénél szolgált állványok gerendáiból került ki. Még az építkezések fahulladékait sem volt szabad privát célokra felhasználni, amire egyébként régebbi tiltó rendelet is volt. (Szarvasi Nevez.) Ezeket a pozitív adatokat kell szembeállítani, azzal a bizonyos családon belüli „szűkmarkúsággal", hogy helyesen tudjuk értékelni Tessedik „schmutzigságát". Azt is megírva találjuk, hogy az ügyes ezermester a maga zsebéből súlyos ezreket költött iskolájára, hogy az fennállhasson. A takarékos ember megvon magától, hozzátartozóitól olyat, ami fölfogása szerint, nélkülözhető, hogy azt fölhasználja másutt olyasmire, ami valami által kitűzött helyes célnál nem nélkülözhető. A családapa a további jövőre gondol, mikor a nem feltétlenül szükségest elvonja, hogy azt a maga helyén majd értékesebben gyümölcsöztethesse. Minden takarékosságnál tehát a javak áthelyezéséről van szó, a pénznek, értékeknek helyesebb felhasználásáról. Tessedik Sámuel úgy ítélte meg, hogy a drága csecsebecsék csillogása sem az ő, sem a gyermekek szemét nem kápráztathatja annyira, mint majdan a boldogsághoz szükségesebbek könnyebb megszerezhetésének perspektívája. Az édességet — tévesen — csak ínyencségnek ítélte, mely nélkül — szerinte — el van a szervezet, s az elvonásával megtartott értékek, másutt jobban használhatók. Igaz érvnek, helyesnek pedig csak azt fogadta el, amit józan esze annak ismert fel. A XVIII. sz. tipikus racionalista gyermeke volt, már ilyen kicsiségekben is, ki mindennek okát és célját a józan ész mérlegével értékelte. Nagy életművének a falumunkának, a gazdasági megújhodásnak, a jobbított nevelésnek minden fázisánál láthatjuk, annak a reális szemléletnek, annak a gyakorlatiasságnak szuverén szerepét. A racionalista Tessedik alakjának hű megrajzolása hálás és könnyű feladat lesz. Minden írott, vagy elhangzott és mások által megőrzött nyilatkozata, eljárása mutatja, hogy ő mindenben csak a józan ész alapján állott, az diktált neki parancsokat. Ezen a vonalon sok rousseaui vonást árult el. A születési előjogok, az emberek közötti származásbeli különbségek fölött érzett elégedetlensége burkoltan bár, ki-ki csordult tollából, néha az ellentét han5* 339