Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Sass Ervin: A csorvási gimnazisták szabadidejének felmérése és népművelései hasznosítása

sokkal gyakoribb és nagyobb időkeretű lehetne, s hogy nem az, ez elsősorban a művelődési intézmények hibája. A 2. sz. kérdőíven sok érdekes vélemény olvasható, melyek differenciáltabban ugyan, de mindazokat a következtetéseket támogatját és bizonyítják, melyeket eddig levontam. Csak röviden néhány válasz, kérdéscsoportok szerint: a televízió műsorából a színházi közvetítéseket, a tv-híradót, televíziós játékokat, és persze a Halló fiúk, halló lányok! műsort említik legtöbben, á legjobbak között. A rádióból szinte egyhangúan a tánczenei programokat, néhányan a rádiójátékokat. A községi művelődési intézményekről már eddig is közöltem az adatszolgáltatók általánosnak mondható véleményét, egy-két külön megjegyzés azonban idekívánkozik. Van, aki szerint „több klubest kellene film-vitákkal, író-olvasó találkozókkal", vagy „jöjjön Csorvásra is valamelyik híres gitárzenekar", míg más azt állítja, hogy „alig van magyar nóta est". Az érdeklődés, és az ízlés mennyire heterogén! A könyvtárról így vélekednek: „Több természettudományos könyv kellene", más „A könyvtáros mindent megtesz annak érdekében, hogy az olvasókat kielégítse, de a felsőbb szervek kevés pénzt adnak". Saját könyvtára kevés tanulónak van, viszont majdnem kivétel nélkül azt írták a kérdésre „ha a mostaninál több szabadidejük lenne, mivel töltenék?" — hogy többet olvasnának, néhányan — lányok — többet kézimunkáznának, és többször járnának színházi előadásra. ízlésvilágukat jól tükrözi, hogy szinte kivétel nélkül olyan könyveket szeretnek legszívesebben olvasni, melynek hősei saját életkoruknak megfelelő, mai fiatalok, de az izgalmas, a bűnügyi, a kalandos könyvek is hódítanak. így vannak a filmekkel is, elsősorban a mai fiatalokról szólókat kedvelik, és természetesen a krimit, és a kalandfilmeket. A gyűjtőszenvedély nem általános, aki válaszolt, arról tájékoztatott, hogy könyveket, képeslapokat, színész és énekes fényképeket, virágokat, kártyanaptárakat és régi kerámiákat gyűjt. Izgalmas válaszok születtek arra a kérdésre, hogy „jól érzi-e magát falujában, elvágyódik-e, ha igen miért és hová?" Megállapíthatom, hogy a legtöbben nem vágyódnak el, jól érzik magukat Csorváson, látnak fantáziát abban, hogy itt kezdjék meg felnőtt életüket. Jól tájékozottak, (egy-két kivételtől eltekintve) ismerik a helyi lehetőségeket, tudatában vannak annak, hogy milyen pályát lenne leghelyesebb választaniuk, és a legtöbben érezhető bizalommal nyilatkoznak erről. Akik elvágyódnak, azok részben családi okból érzik ennek szükségét (szüleik, rokonaik máshol élnek), vagy egyszerűen „csak azért, hogy jobban megismerjék a világot és az életet", vagy elvágyódik, mert városban „több a munkalehetőség", vagy azért, mert „itt nem értik meg a fiatalokat, itt mindenki meglát mindenkit, de saját magát senki sem". Ha nem is általános érvényűén, de bizonyos vonatkozásokban az elvágyódás indítékai komoly dolgok, és a társadalmi környezet jobbításának tennivalóit is jelzik, a nagyobb megértést, a még őszintébb légkört, a demokratizmus kiteljesedését. Felismerni a fejlődés tendenciáit Végkövetkeztetésem a csorvási gimnázium negyedik osztályú tanulói közöt végzett felmérés elemzése után az, hogy ezek a fiatalok korunk gyermekei, korunk minden vonását magukon hordozzák, érdeklődési körük sokrétű, ál326