Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 3. szám - Dr. Tóth Lajos: A "Szarvasi Építőipari Munkások Világosság Dalköre" és Szavalókórusa a társadalmi haladásért (1928-1934)
teljesen érthető volt. A nagy sikert szegény nem sokkal élte túl. Betegsége rohamosan súlyosbodott. Mikor halálát közeledni érezte, a szeretett irányítót, Ruzicskay Györgyöt kérte magához, s akkor is a verset ismételgette. Így halt meg. Találkozott a szépséggel, a művészettel, a jövővel. Utolsó szavai is ezek voltak: „Érdemes volt élni, hogy ezeket elmondhattam a többieknek . . ." A Világosság Dalkör és Szavalókórus előadásain mindig zsúfolt volt a .nézőtér. Valóságos népünnepéllyé vált egy-egy rendezvénye. Még télvíz idején is 15—20 km-es körzetből gyalogoltak be az emberek hallgatni, megnézni a kórust. Számukra ezek az alkalmak jelentették a kultúrát, az együvétartozást, a társadalmi életet. Csupa dolgozó, fejlődni vágyó ember, akik áhítattal szívták magukba a műsorok felemelő, lelkesítő tanításait, vagy ahogy mondották: „a mi művészetünket". Megható írásos dokumentumok is bizonyítják a dalkör és Ruzicskay sikeres munkáját. Az egyik előadás utáni (1930. május 16.) köri közgyűlés eredeti jegyzőkönyvi kivonatából idézzük a következőket: „Elnök jelenti, hogy a május 11-i műsoros estélyünk rendezésében sikere Ruzicskay György festőművész úr fáradhatatlan és kitartó munkásságának érdeme, ki önzetlen fáradozásával lehetővé tette, hogy esténk sikere a legteljesebb legyen. Hálánkat úgy rójjuk le legszebben, ha Öt a dalkör tiszteletbeli elnökévé válassza. — A dalkör tagjai az elnöki jelentést örömmel fogadják és kitörő lelkesedéssel Ruzicskay György festőművész urat egyhangúlag tiszteletbeli elnökké válasszák. Kmf. Urbancsok Mihály elnök, Paluska György jegyző. Pecsét: Szarvasi Építőipari Munkások „Világosság Dalköre". 1 Ujabb vállalkozása előtt a dalkör ismét levéllel keresi fel Ruzicskay Györgyöt: „Tudjuk azt, hogy önzetlen elhatározásának egyedüli méltó jutalmát az elért sikerekben találja meg . . . Kérjük, hogy álljon mellénk továbbra is, és buzdítson bennünket új törekvésekre, a szépnek szeretetére. Reméljük, hogy segítségünkre lesz a kultúrának széles körben való terjesztésében és a felvilágosítás nemes munkájában . . ." (1930. május 18. Aláírók, pecsét mint az előbbiekben.) Természetesen az újabb műsoros est — majd folyamatosan a többi is — sikeresebben zárult. Bizonyságul még egy közgyűlési (1931. febr. 5.) jegyzőkönyvből idézünk: „Elnök előterjeszti, hogy f. évi január 11-ikén rendezett műsoros estünknek az erkölcsi sikere úgyszólván teljes volt. Ezen siker annak tudható be, hogy Ruzicskay György festőművész úr, tiszteletbeli elnökünk szinte fantasztikus hittel és fáradságot nem ismerő, példaadó és türelmes munkájának hálával és a tiszteletbeli elnök iránti lelkesedéssel fogadja és Ruzicskay György festőművész úrnak . . . munkásságáért jegyzőkönyvileg köszönetet mond." A lelkes munka, a tartós siker, főleg a haladó szellem a szarvasi dolgozó nép részéről — mint már erre utaltunk is — tüntető támogatásban, a hatóságok részéről viszont rosszallásban, sőt élénk averzióban részesült. Csendőrökkel üldöztették a kórus vezetőit, zaklatták aktívabb tagjait. Minden eszköz'zel nehezítették a próbák, sőt az előadások helyének és idejének zavartalan biztosítását. Különféle formai és adminisztratív (nyomtatvány, engedély) nehezékkel gátolták a kör munkáját. Ruzicskay végül is kénytelen volt Szarvast elhagyni. Részben személyes biztonsága érdekében, részben megélhetési minimumának biztosítása végett Budapestre ment. 314