Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Dr. Tóth Lajos: A "Szarvasi Építőipari Munkások Világosság Dalköre" és Szavalókórusa a társadalmi haladásért (1928-1934)

látókört szélesítettek és öntudatot kovácsoltak. „A fogékony munkásság öntudatos büszkeséggel fejlődött és értette meg a szellemi fejlődés szükségét és erejét" — olvashatjuk a legilletékesebb, a tanítómester: Ruzicskay György kéziratos visszaemlékezésében. Érdekes és tanulságos a műsorszerkesztés, vagy inkább komponálás gyakorlata is. Ruzicskay legtöbbször három részre osztotta fel a műsort. A főrészeknek is külön összefoglaló címet adott. Az első részben általában a dalkar szerepelt, továbbá szavalókórus és szólószámok hangzottak el, általános művészi, de figyelmet felkeltő pedagógiai—pszichológiai szándékkal is. A második (fő) részben nyert kifejezést a haladó gondolat, a világnézeti aspektus tanító, felvilágosító tartalommal. A harmadik (befejező) részt egy önálló, viszonylag terjedelmesebb színdarab vagy dramatizált jelenet (esetleg szavalókórus) töltötte ki. A műsor belső logikája, illetve ideológiai, politikai mondanivalója a hirdetményeken, meghívókon közölt alcímekben is kifejezésre jutott. Pl.: „Béke, Szerelem, Munka" (1931), „Igazság, Szépség, Fejlődés" (1932), „Ünnepnapok, A mi napjaink, A jövendő harangjai" (1933) stb. A műsorok tartalmának haladó gondolatait és művészi értékeit szerzőik neve is fémjelzi. A műsorszámok általában a kör tagjait, — az ország dolgozó népét — foglalkoztató, a bevezetőben is érintett politikai, gazdasági kérdések köré csoportosultak. A műsorokban igen sok világirodalmi értékű és a társadalmi haladást szolgáló alkotás szerepelt. Ilyenek: Klabund—Reinitz: A sck millió proletár (1930), Vaszilij: Orosz bölcsődal (1933), John Most: A munka népe (1933), Pogatschnigg: Szabadságdal (1932), Swen Tost: A friss ifjak haladnak az élen (1934), több Majakovszkij-vers, Gerhardt Hauptmann: A takácsok (részletek) (1931), Tu-Fu: Marsolás (1931). A munka, a szabadság, az elnyomással szembeni ellenállás mindig visszatérő központi gondolata mellett gyakran emeli fel szavát a kórus a háborús készülődések ellen. Sandburg: Tizenhatmillió c. nagyszerű költeményét is ilyen célzattal adták elő (1931). A kórus belső feszültségtől átfűtött hangsorait bűvölettel hallgatta a közönség: „Szelíden, mint mikor halott gyermekéhez szól az ember Hozzátok beszélünk testvéreink! Keményen, mint kinek kezét bilincsbe verték, S már megmozdulni sem tud szegény. Es a drága nap alatt tizenhatmillió ember, Kiket kiválasztottak erős foguk miatt, Mert szemük éles volt, izmos a combjuk, És meleg, forró vér pezsdült az ifjú erekben. Vörös nedv hullott a fűre, Vörös nedűt ivott a sötét föld, Gyilkolt a tizenhatmillió, Gyilkolt és gyilkoltatott.. ." Megszólalnak a Világosság Dalkör műsorában a német nép haladó szellemű, kimagasló személyiségének: Ernst Tollernek költeményei is: Fáj-fáj (1933), Munkásdal (1930), Ez utóbbi a népszabadság felemelő gondolatáért lelkesít és érleli a munkásöntudatot: 311