Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Orosz Béla: Békés megyeiek Nyíregyházán

nem a törökök pusztították el. Biztos, hogy ide is ellátogattak, sőt a kifizetett és elrabolt értékekről írásos anyag is tanúskodik. A szomszédos Pazony községet 1556-ban le is rombolták. Nyíregyháza környékén történt pusztításról más község esetében is tudunk. Nyíregyházára vonatkozóan ilyen feljegyzés nem maradt ránk. Az elnéptelenedés főoka inkább a Rákóczi szabadságharc bukását követő nagymérvű teherviselés volt. Az 1745. évi conscriptio szerint Nyíregyháza akkori lakóinak száma 96 család (vö. Nyíregyházi Állami Levéltár, továbbiakban NYÁL, fasc. 55. No. 435.). Ezek száma is állandóan fogyott. Még az évben öt család elköltözését jegyzték fel (vö. NYÁL fasc. 55. No. 436.). Nyíregyháza egyik felének ekkori birtokosa gróf Károlyi Ferenc, aki a birtokot a kincstártól vette meg, mint a Rákócziaktól elkobzott vagyont. A nagykiterjedésű határt az itt lakó 90 család nem bírta megművelni. A művelhető terület nagy részét víz borította, uralkodó növényzete a káka, a sás volt. A magasabban fekvő terület pedig legelővé vált. A betelepítésre a megyei hozzájárulást Károlyi gróf csak 1753 áprilisában kapta meg, akkor is csak Cserkesz pusztára. A megye azt is feltételként szabta meg, hogy csak katolikusokat telepíthet be. Ezt azonban nem teljesíthette, mert katolikusokat nem sikerült toboroznia, pedig olyan kedvezményeket ígért a letelepedőknek, amelyek a szabadabb életre vágyó jobbágyokat gondolkodóba ejthették. A gróf Békés megyén utazik át, s a letelepedés lehetőségét elmondja a parasztoknak. Állítólag egy Petrikovics János nevű szarvasi csizmadiát bízott meg a szervezéssel (vö. Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza, Bp. 1898. 42.). Erre vonatkozó eredeti feljegyzést azonban nem találtam. A gróf hívására a föld- és munkanélküliek tömegesen jelentkeztek. Szarvasról 83, Endrődről 13, Berényből 42, Csabáról 29, Komlósról 34, összesen 207 Békés megyei család jelentkezését jegyezték fel az 1753-as conscriptio során (vö. Gyulai Állami Levéltár, továbbiakban GYÁL, Közgy. ir. 1753.). Az átköltözés azonban nem ment könnyen. A gróf 1753. október 8-án levélben keresi meg a vármegyét, hogy az áttelepülést Békés megye urai ne akadályozzák meg. Amint a levélből megállapítható, az átköltözni szándékozók közül néhányat „kemény és haláloshoz hasonló rabságban tartanak". A rabságban sínylődök védelmére kelvén ezt írja: ,, . . . amennyiben ne talán én is, noha bizonyára ártatlanul okot adhattam ezen szenvedésekre, . . . tudniillik panasz képpen jelentették, hogy az Isten megszaporítván őket már elegendő egykori azon által jövetelem alkalmatosságával történt az, hogy beszéd közben földgyök nem volna, elemekre rendelt határban . . .", s ekkor ajánlotta fel a Nyíregyházára való áttelepedés lehetőségét. A parasztokat azonban már nem lehetett visszatartani. 1753 őszén már Nyíregyháza földjébe vetették a gróftól kapott búzát, pedig átköltözésükhöz a vármegye még nem járult hozzá. A szarvasiak 1754-ben levélben kérik elbocsátásukat a „Vice-Ispántól". Kérelmükben elmondják, hogyha nem nyerik él szabadságukat, a Károlyi gróftól kapott vetőmagot, valamint az élelmezé-. sükre kiosztott búzát vagy természetben (in natura), vagy pénzben (in paratá pecunia) meg kell fizetniük. Ez pedig arra kényszeríti őket, hogy minden ingóságuktól megváljanak, s koldúsként éljenek a megyében. Kész helyzet elé állították tehát a vármegye urait (vö. GYÁL, Békés vm. közgy. ir. 1754.). De miért ragaszkodtak a vármegyei urak e nincstelen tömeghez, annak ellenére, 304