Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 3. szám - Bauecker Alajos: A Szarvasi Arborétum múltjáról, jelenéről és jövőjéről
a páratlan lombszíneződés is, amely bizonyítja a telepítő elmélyült, hozzáértő munkáját. A szubjektív tényezők mellett az objektív tényezőknek is döntő szerepük van, különösen akkor, ha élő objektum megalapozásáról és felépítéséről van szó. A legfontosabb ilyen objektív tényező a jó hely megválasztása. Az biztos, hogy Bolza Pál nagybátyja ,,pepi" is ültetett erre a területre fákat, de ezt nem olyan szándékkal tette, hogy ez későbbi parknak legyen az alapja. A hely értékelését egy jövendő park számára már Bolza Pálnak kellett elvégezni, aki úgy döntött, hogy itt építi ki kertjét. Bizonyos vonatkozásban már az indulásnál más célok vezérelték, mint legtöbb magyar főurat, akik közvetlen a kastélyuk körül igyekeztek parkot létesíteni. Bolza Pál a kastélyától távolabb, mintegy 2 km-re a Holt-Körös mellett céljai megvalósítására ideális környezetet talált. Hány magyar kert pusztult el, vagy küzd ma is súlyos problémákkal a helytelen területmegválasztás miatt. A szarvasi kert nagyon szerencsés ilyen szempontból. Az alföldi szélsőséges klimatikus viszonyok mellett csak ilyen jól kiválasztott területen lehetséges, hogy a változatos klímaviszonyokról ide került különböző fenyő- és lombosfa fajok jól növekedjenek, hosszú életűek legyenek. A Holt-Körös, amely a kert keleti határvonala mellet mostmár másfél km hosszúságban húzódik, rendkívül fontos szerepet játszik a kert életében. A talajtani viszonyok is általában kedvezőek. Végsősoron nem elegendő egymagában a telepítő bármilyen eltökélt jó szándéka sem, ha a környezeti viszonyok nem felelnek meg a növények számára, az ilyen helyen épített kerteknek nincs perspektívájuk. A szarvasi kert fái között már több 100 éves példány is van, amelyek ma is egészségesek, jól fejlődnek, esztétikai és biológiai értékük rendkívül nagy. Ezek közül is legszebbek a Fehértölgy, Piramistölgy, Kocsányostölgy, Amerikai mocsártölgy. Mocsárfenyő, Mammutfenyő, Simafenyő, Törökmogyoró, Tulipánfa, Vasfa, egyedül álló példányai. Minden kert életében döntő fontosságú, hogy a telepítők folyamatosan hosszú ideig működjenek az adott kertben. Szarvason szerencsésen alakultak ilyen szempontból a viszonyok, Bolza Pál egy életen keresztül nagy szeretettel működött kertjében, Misák Jenő kertészével együtt, aki szintén hosszú időt, 37 évet töltött el itt. A következetes szépért, jóért végzett munka, sok gondot, de gyönyörűséget is adott és ad minden kertépítőnek, különösen annak, aki munkájának gyümölcseit még életében élvezheti. Bolza Pálnak nem volt szándékában a szó igazi értelmében Arborétumot létesíteni, de mivel kertjébe változatos, szép növényanyagot gyűjtött össze, ez alapul szolgál arra, hogy a felszabadulás után, amikor a Pepikert is állami felügyelet alá került, határozottabban az arborétummá fejlesztés irányvonala került előtérbe. Az Arborétum a felszabadulás után A kert életének első döntő szakasza a felszabadulással, illetve Bolza Pál halálával véget ért. De még életében a 40-es évek elején gondoskodott róla, hogy a kert halála után is biztos kezekbe kerüljön, ezért a Szegedi Tudományegyetem Növénytani Tanszékét jelölte ki örökösül. 297
