Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - Szalay Mihály: A tógazdasági kutatások otthonában

Az ezüstponty (fehér busa) kizárólag a fitoplanktonnal táplálkozik és a vizeknek ebből a szervesanyag bázisából közvetlenül készít nagyértékű halhúst. A márványponty (pettyes busa) a planktonrákok fogyasztásával részben már a pontynak is vetélytársa, de étlapján még sok olyan szervezet található, amely a pontynak nem eledele. E halfajok együttes tartása lehetővé teszi a haltermés megkétszerezését, anélkül, hogy több abrak fogyna. A négy halfaj négyféle ízt is jelent és a fogyasztók választéka igen jóminőségű, zsírszegény húsokkal bővül. A polikultúrás kísérletek fő célja annak kidolgozása, hogy ezek a halfajok milyen nagyságban, milyen népesítési arányban, milyen tógondozási eljárással termik meg holdanként a legtöbb húst a legkisebb önköltséggel. A növényevő halak mesterséges szaporítása már Szarvason is sikerrel folyik. A víziszárnyas tenyésztés kutatásainak eredményeként kialakult az edző előnevelési eljárás, kidolgozást nyertek az olcsó fehérjetakarékos tavi tápok. Ismertté vált, hogyha elég kacsa él a tavon (szabad ég alatt), a halastó természetes hozama szinte ingyenesen növekedik másfélszeresére, kétszeresére. Ez a halhústermelés önköltségét is csökkenti és lényegesen megrövidíti a tóépítési beruházás megtérülésének idejét. A kacsák 50 napos korukra 2,5 kg-os átlagsúlyúak. Nemcsak tollúk, de húsuk is kiváló minőségű. A kísérletek nagyüzemi méreteit mutatja, hogy a korábbi évek termelését is beleszámítva, idén szeptemberben már az egymilliomodik kacsát adja át a Kísérleti Halastavak a BOV Orosházi Gyáregységének. A „vizes forgó" új gazdálkodási rendszer, amelynek eredményességét a halastó bázisán egymástól merőben eltérő kultúrák — a haltenyésztés, a lucerna, majd a rizs — kedvező biológiai kölcsönhatásai alapozzák meg. A lucerna a tófenéken kiválóan telepíthető és az átlagosnál másfélszer több szénát terem. A kísérleti üzem rizstermése megközelíti, vagy eléri az országos átlag kétszeresét a H-fajtajelöltekkel, amelyeket az üzem munkatársai az eredményes tófenéki rizstermelés céljaira nemesítettek ki. Tessedik Sámuel még nem ismerhette a haltenyésztést és a benne rejlő lehetőségeket, de teljes tudásával és erejével a szikes talaj javítására, a termés növelésére, a táj megszépítésére törekedett. Az öntözés és vízgazdálkodás kutatóival vállvetve a haltenyésztők is szeretnének részt vállalni abban, hogy a nagy mester tervei a gyenge termékenységű földeken is megvalósulhassanak. SZALAY MIHÁLY 293