Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Tábori György: Békés megye iparművészet-történeti múltjából

ágyvégek alsó széle és koronája is kagylóvonalas és profilált. A bútor alapszíne sötétkék, a kiemelkedő virágmotívumok valaha piros színben tündököltek. Weiner Mihályné idézett cikkében több Békés megyei iparművészeti műkincs között megemlékezik és fényképet is közöl a köröstarcsai református templom faragott padjairól, mint a „régi kézműiparok színvonalas alkotásairól", amelyek megyénkben is feltalálhatók. A padok alkotójáról, mesteréről azonban nem tesz említést, és azt sem említi, hogy hol készülhettek ezek a szépvonalú barokk templomi padok. Nehéz is volna azt megállapítani, mert mesterjegyek nincsenek rajtuk, ellentétben az ötvösmunkákkal, ahol a legtöbb magán viseli mestere jegyét. De ahol a kutatás szálai megakadnak, ott néha segít a véletlen. Ágyvég Körösladányból A családi hagyományok egyes esetekben hosszú időre, több emberöltőre is megörökítik az eseményeket. így történt ez a körösladányi ágy esetében is. Az utolsó tulajdonos Márton Sándorné elmondotta, hogy az említett ágy régi tulajdona a családnak, és anyai ősük, Gyulai Mihály asztalos mester készítette. Márton Sándorné szerint Gyulai Mihály faragta — „fokuli" bicskával — a körösladányi református templom berendezését is 1776-ban. Ha az elmondottak alapján összehasonlítjuk a Weiner Mihályné cikkében bemutatott köröstarcsai ref. templom faragott padjait és a szóbanforgó ágy végét, úgy tűnik, hogy mindkettő faragása egy mester kezemunkája. Márton Sándorné azonban nem tudott arról, hogy őse faragta volna a köröstarcsai ref. templom belső berendezését is, erről írásos adatokat sem találunk sehol. De ha egymás mellé állítjuk a köröstarcsai padot és a körösladányi ágyvéget — faragott 248