Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Busa László: A kétegyházi szikesek sáska- és szöcskevilága

Bármilyen érdekes is a sáska járások története, e dolgozat kerete nem engedi meg azt, hogy részleteiben is elmélyüljek e témakörben. Hazánkban ma már nem jelentenek gazdasági problémát a sáskák. Az olasz sáska még néha helyi károkat okoz. Legutoljára 1964. június 26-án a Mezőhegyesi Állami Gazdaság maglucernásában. A kontakt mérgek felfedezése és nagymennyiségű alkalmazása, repülőgépekről történő szétszórása megoldotta ezt az egykor oly komoly problémát. A Saltatoriák többségére jellemző a fejlett hangadó- és hallóképesség. A hangadó készülékkel és az énekhanggal először Grabert (1867.) foglalkozott. A kérdéssel való foglalkozás hálás, vonzó területe a biológiának. Újabban Faber és Jakobs foglalkozott e témával. A hangadószerv felépítése az egyes Saltatoria csoportoknál más és más (Kevan 1954.). A szöcskék és a tücskök a szárnyukkal, a sáskák a szárnyak és a combokon levő kitincsapok összedörzsölésével állítják elő a hangot. Általában a hímek rendelkeznek hangadószervvel, de előfordul, hogy a nőstényeknél is megvan. (Dr. Nagy Barnabás 1963.). A hímek fáradhatatlanok. Órákig képesek énekelni. A hang magassága a szárny hosszától, vastagságától és a mozgások számától függ. Magasabb hangnál a szárnymozgások száma 4125—4234/mp., mélyebb hang esetén 3157/mp. Minőségben és hangerőben nagy a fajonkénti variáció. Jelenthet párosodásra való készséget (rivális hangok), más esetben riasztó hangot. A hangszín a halk susorgástól a fémesen csengő hangokig terjedhet. Néha alig hallható percegés, pattogás (Phanerophtera falcata). Máskor erős zizegés, amely 3—5 m-re is elhallatszik (Metrioptera sp.). De a rekordot a Tettigonia sp. és a mocsári tücsök tartja, melynek hangjára már 30—50 m-ről is felfigyelünk. Jakobs megfigyelte, hogy a hangadással bizonyos mozgások vannak összekapcsolva melyekkel érzéseiket, hangulatukat fejezik ki (2. kép). A hallószervek csak azoknál a fajoknál hiányoznak, ahol nincs hangadószerv. Szöcskéknél és a tücsköknél az elülső lábszáron, a sáskáknál a toron találhatók. Találó a mondás: „a szöcske a szárnyával beszél, a lábával hallgat" A Saltatoriák nemcsak a hangokat képesek felfogni, hanem a talaj rezgéseket is. A Tettigoniák már 10 m-ről észreveszik a legelővigyázatosabb közeledésünket. Hogy a hangokat valóban felfogják Regen francia zoológus kísérletei igazolják (1963.). Rendkívüli érzékenységű mikrofonnal rögzítette a sáskafajok „énekét" és ezt visszajátszotta. A nőstény sáskák azonnal megindultak a hangforrás felé és ellepték a hangszórókat. Valamennyi faj hangadásának végső célja a nemek egymásra találásának megkönnyítése. Kivétel nélkül váltivarúak. Az ivari dimorfizmus szembetűnő, mely nagyság, rajzolat és színezet különbségében jut kifejezésre. A párzás kopuláció meghatározott viselkedéssel vezetődik be. Sáskáknál a hímek, szöcskéknél és a tücsköknél a nőstények az aktívabbak. (Renner 1952.). A kopuláció időtartama ingadozó. Néhány perctől több óráig is eltarthat. A nőstény a megtermékenyített petéket a tojócső segítségével rakja a talajba, egy petetokba ágyazva. Egy-egy tokban 25—35 db pete található. Peterakás idejére a nőstények rajokba verődnek. A petéket nem össze-vissza rakják. A megfelelő talajba jól kirajzolható foltokban, szigetszerűen helyezik el a petéiket. Ezzel magyarázható, högy a kikelt apró sáskák először többnyire szigetszerűen, mégpedig eléggé élesen körvonalazott foltokban mutatkoznak. A legelőkön a kissé partosabb és szárazabb helyeket szokták kiválasztani. Kedvelt peterakó helyük a „szikpadok". De szívesen helyezik petéiket a szántóföld és a legelő találkozásába. Bámulatos ösztönük van a sáskáknak arra, hogy a partosabb és szárazabb helyet válasszák ki a peterakásra. A legelőn egy arasznyi magasságkülönbség sem kerüli ki figyelmüket. Mintha csak tudnák, hogy ezen a szikes talajon minden laposabb részlet már az első eső után tócsává változik. Peterakás után a nőstényeknek nyoma vész. A sáskák és a szöcskék kevés kivételtől eltekintve petealakban telelnek át. Április első hetétől kezdődően kezdetét veszi egy bonyolult fejlődési folyamat, melyet kifejlésnek vagy epimorfozisnak nevezünk. A lárvák fejlődéséhez az opti243