Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 2. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Irányi Dezső: A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megalakulása és első lépései Békés megyében

előadást tartott. Jórészt az ő tevékenységének köszönhető, hogy a művészeti ismeretterjesztés Gyulán a legjobb Békés megyében. Nem keresi a közéleti megbízásokat, de a ráháruló feladatokat becsülettel ellátja. Érvényes ez a Népfront Városi Elnöksége és a Megyei Népfront Bizottság tagjaként kifejtett tevékenységére is. Mint már korábban említettük, Gyula nem jelent számára provinciális elzárkózást a világ dolgoitól. Nagyon is széleskörűen tekint ki a világba. Ezt igazolják tanulmányútjai, irodalmi, művészeti, zene és film iránti érdeklődése és ízlése. Lengyelország és az NDK mellett Ausztriában, Csehszlovákiában, Oloszországban, Franciaországban, Romániában és Jugoszláviában járt tanulmányúton. Ezek az utak azonban az élmények befogadása mellett nem késztették imitációra, hanem hasonlóan a nagy alföldi realistákhoz, Tornyaihoz, Kosztához, Nagy Istvánhaz, akik szintén megjárták az európai művészet forrásait, nem utánozni, hanem felhasználni igyekezett az ott szerzett benyomásokat. Az egyetemes művészetben legközelebb áll hozzá Rembrandt művészete és embersége. Leningrádi tartózkodása alatt az Ermitazs-ban mindig hosszan időzött a gazdag Rembrandt-anyag előtt, különösen a „Tékozló fiú" és a „Danaé" nyűgözte le. Olaszországban pedig Botticelli líraisága, finomsága, átszellemültsége hatott rá leginkább. Századunk művészetéből pedig először Gauguin, majd jobban megismerve Van Gogh és Matisse kerülnek közel hozzá. A magyar művészetből a legmélyebb hatást Nagy István tette rá, már az első általa látott 1948-as Nemzeti Szalon-beli kiállítás alkalmával és ez a hatás tovább erősödött a múlt év őszén a Nemzeti Galériában kiállított, mintegy 300 Nagy István-mű megtekintésekor. Nagy István mellett Nagy Balogh egyszerűségét érzi saját magával rokonnak. Sokat olvas és itt sajátos „ellentmondás" érezhető, mert míg a magyar irodalomban Móricz, Krúdy, Sántha a prózában, József Attila és Nagy László — a költők közül — a kedvelt írói, addig a külföldi irodalomban Kafkát értékeli különösen, mellette Salinger és Hemingway, a korábbi nemzedékekből pedig Maupassant, Thomas Mann, Dosztojevszkij és Csehov írásait szereti. A társművészetek közül a zenével Leningrádban ismerkedik meg közelebbről. Először Csajkovszkij, majd Chopin, és Beethoven nyújtanak élményt. Az e területen elért fejlődés újabb, nagyon jelentős állomása Bartók művészetének meghódítása. Nagyon szereti a filmet. Gyermekkora óta szenvedélyes mozibajáró. örül a jó filmeknek, de olykor megnézi a rosszakat is. Elsősorban a franciák. Truffaut és Goddard, az olaszok közül pedig Antonioni világa állnak közel hozzá. És ez itt ismét sajátos része ízlésének: reagálás mai módon a világ mai dolgaira. Sajátos, hogy a film iránti rendkívüli érdeklődése mellett a televízió iránt közömbös, fárasztja. Kellő térhatás nélküli, összeszorított világnak érzi a televízió mai megjelenését. Az életút és az emberi arc bizonyos részeinek felvázolása után ismerkedjünk meg művészetével. Emberszeretete, humanizmusa teszik szinte természetessé, hogy művészi érdeklődésének középpontja is az ember. Az emberi egyéniség számára legmélyebben, legigazabban az arcban jelenik meg. És nemcsak a könnyebben megfogható, karakteresebb idősebb arcokban, hanem vállalja a gyermekarcok nehezebb megjelenítését is. Ez a gyermekek iránti szeretetéből fakad. Ezt a szeretetet a gyerekek érzik és viszonozzák is. A portréfestés legnagyobb öröme mellett foglalkozik még az ember szűkebb környezetét jelentő csendélettel és a tágabb világot jelentő tájjal, városképpel is. Megjelenítése realista, és ez érthető is, hiszen az emberről, az emberi világról kíván emberekhez szólni. A formalista törekvések Gyula város emberi közösségében teljes viszhangtalánságot, öncélú köldöknézést jelentenének. A valóság, a látott világ lényegének kiemelésére törekszik. Ezt summázó rajzzal, hangsúlyozott kontúrvonalakkal, térbeliség, plaszticitás mellőzésével és egyszerű, tiszta színek alkalmazásával éri el. A határozott kontúrban arról vall, hogy a világnak, a természetinek és társadalminak is, megszabott törvényei vannak. E törvények által determinált renden belül él, munkálkodik az ember. Nem pillanatnyi hatások érdeklik, mint a francia impresszionistákat, hanem az ami állandó az emberben, a karakter. Ebből következik, hogy portréiban az egyéniség mélyebb, állandó jellemvonásait igyekszik kiemelni, ennek érdekében azonban sohasem torzít vagy karikíroz. A hasonló224